|
|
Létezik egyáltalán
életközép-válság?
Amikor elmúlt éveink száma nagyobb lesz, mint az előttünk lévő várható évek száma, akkor életünk közepén járunk. Aki ezt az életkort tudatosan megszervezi, annak öregkora egyszerűbb lesz. A válság mindig lehetőség és feladat is egyben, hogy ezt a "közepet" tudatosan keressük.
A híres-hírhedt életközép-válság a legújabb fejlődéspszihológiai felismerések szerint csak ritkán fordul elő. Peter Abel, lelkigondozó szerint nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is "folyamatos átalakulásban" vesznek részt - nap mint nap. Leginkább a 40-es, és 50-es életévek között lépnek fel szinte észrevétlenül olyan változások, amelyek az eddigi ön-megértést is megváltoztathatják. Ez nem veszélytelen folyamat, gyakorta esnek el biztonságos álláspontok.
Kevin Spaceyre, az "American Beauty" főhősére már nincs szüksége a cégnek, amikor életének közepénél jár. Feladja tehát a volt életformáját, megváltozik: áttér testépítésre, örökké "fiatal éveit" szeretné élvezni. A családi élete megdől. Az életközép-terv is megbukhat.. a filmben ez halálosan végződik.
|
|
Félelem a változásoktól
"Ahogy a fiatal az ismeretlentől meghátrál, úgy tér ki a felnőtt a második életszakaszától is" - mondja a pszihológus, C.G. Jung.
Valóban, testi-lelki-szellemi változásokat tartogat ez az életkor. A hormonális változások a nőknél ismertek, de a férfiak hormonjainak változása következtében is új törvények lépnek életbe. Az őszülés, és a maradandó ráncok mindkét nemet sújtják, továbbá a test is lassan kezd elgyengülni.
Például egy négyórás gyaloglás már nem csak szomjassá teszi az embert, hanem bizony a csontjai is megfájdulnak. A fiú megelőzi apját, a leány anyját. A testi változások mellett a lélek is másképp mutatkozik: belső nyugtalanság fészkelődik szívünkbe. A múltban fellelhető meghátrálások, kikerülések már nem alkalmazhatóak a következő életszakaszban: szűkülnek a lehetőségek. |
|
Tényleg így akartam leélni az életem, ahogy megtörtént? Tudok, illetve akarok így továbbmenni? A külső nyomás, és a belső követelmények együttese még egy ideig csúcsteljesítmények elérésére is hajszolhat, de előbb vagy utóbb a saját belső határom falának fogok rohanni. Nyilvánvaló, hogy mit tudok, és mit nem.
|
|
Miért égek még?
A gyertya egy igazi életjelképpé vált nekem. Odaadóan éli életét, pontosabban égi életét. Nekem sincs választásom. Nekem is oda kell adnom magam, ha élni szeretnék. A kérdés már csak az, hogy kinek, vagy minek adom magam oda, és hogy megéri-e ezt az odaadást. Kérdések, melyeket legkésőbb most fel kell tennünk magunknak.
"Ne a cégednek áldozd életed", mondta a gazdaságprofesszor, Fred Malik - "az sosem viszonozza neked". Boldog az az ember, aki a saját életét Isten kezébe tudja letenni. Az ilyen viselkedés valóban bölcs dolog. Sajnos az égő gyertyát gyakran már ötvenedik életévénél is kialvásig lehet hajszolni.
|
Amikor pár éve egy újságban a "burnout"(kiégés) tüneteiről olvastam, kiesett a szemem a helyéről: a saját érzelmeimet, "tüneteimet" olvastam vissza. Az élet rohanásában szinte semmi időt nem találtam a megnyugvásra. Egy olyan fűzőben voltam, amitől már saját erőmből nem bírtam megszabadulni. A munkahelyemen természetesen ez nem maradhatott titok: az odafigyelő segédemnek, illetve a főnököm hirtelen reagálásának köszönhetem, hogy nem szenvedtem "akut burnout"-ot.
"A nagy része annak, amit mi burnoutnak nevezünk, visszavezethető a lélek lázadásaira, melynek vágyai a munka miatt nagyon háttérbe szorultak, vagy el lettek nyomva, esetleg megsérültek" - magyarázza a valláspszihológus, James Fowler. "Az igazi tanulság a felismerésből jön, hogy a stratégiánk, miszerint el kell nyomni a problémáinkat, az rossz alapja életünknek". De mire alapozódik az élet?
Menekülés önmagunktól
A menekülésnek ebből az életszakaszból, és ezzel saját magunktól való menekülésnek sok módja van, de mindegyik zsákutcában végződik. Végül is, emberileg nézve, magunk maradunk.
Annak ellenére, hogy a reklám mást súg a fülünkbe: a fiatalok divatjának követése az ötvenéveseknél nevetségesen néz ki. Egy szép, márkás sportcipőtől egy évvel sem fogunk fiatalabbnak kinézni. Ne is beszéljünk a nőknek azon fáradalmas próbálkozásairól, miszerint innának a örökfiatalság kútjából. Elvégre azért csinálják, hogy imponáljanak a többi férfinek. Azok viszont szívesen választanak ebben az életkorban egy náluk jóval fiatalabb hölgyet párnak, aki könnyen lehetne a saját lányuk is...
A munkába mélyüléssel eltoljuk a fontos kérdéseket későbbre, legrosszabb esetben egészen addig, amikor már késő a rájuk adott válasz. Talán, most először, belépünk Isten Sivatagába. A kapaszkodás a megmaradt Istenképekben már nem segít tovább: az életünket már nem tudjuk formálni, és ez előbb vagy utóbb a hitünk elvesztéséhez is vezethet. |
|
Megtalálni a központunkat
A menekülés nem visz előbbre. Az életközépben az a feladatunk, hogy megtaláljuk életünk közepét: a saját központunkat, magunkat kell megtalálnunk, továbbá saját magunk elhivatottsága, és a határaink kikutatása a feladatunk. Talán már nem az az ajánlatos, ha a templom fiatalabb tagjaival focizunk; a kihívás, melyet az nyújt, hogy ugyanezt a velünk egykorúakkal csináljuk - éppen elég. A délutáni pihenés, alvás már pihentető szokásunkká is válhat.
"Kerüld el a felső határt", ajánlotta a német külügyminiszter, Joschka Fischer a saját életközép-válsága után, de azért hozzátette: "Sose add fel". Ennek a "nem feladás"-nak már új kerete van. A keret határait az ember elhivatottsága húzza meg. Egyes emberek az életközepükön veszik észre, hogy "ő ugyancsak elkezd dadogni, amikor Istenes dolgokról beszél".
|
|
Egésszé válni
"Az Istenes megalapozottság életemben még sosem vált kérdésessé." Ennek a mondatnak a lényege viszont újnak, és gyakorta másnak kell lennie. Vannak dolgok, amit még fiatalkoromban mondtam, és ma már újra kell fogalmaznom. Ez nem Isten-válságot jelent, csupán annyit, hogy újfajta Isten-bizalmat kell létrehoznunk, amiért pedig gyakorta harcolnunk, imádkoznunk kell.
János evangéliuma szerint az Apa és a Fiú a Szentlelken keresztül akar bennünk otthonra lelni. Ezért a hívő, aki a saját központját, magját szeretné megtalálni, végül nem csak a saját közepét találja meg, hanem a benne lakozó Jézus Kisztust is. A második életszakaszunk az életkultúránk művelésére szolgál. "Ehhez pedig az a feladat kötődik, hogy a külvilágtól egy kicsit eltávolodjunk, és saját magunkkal, a belső világunkkal törődjünk."
|
A meg nem tapasztaltak felfedezése
Amit idáig nem tapasztalhattunk meg, azt most végre felfedezhetjük, elfogadhatjuk, majd ésszerűen integrálhatjuk életünkbe. "Az életközép megköveteli, hogy a másik pólusunk felé forduljunk, és amit még meg nem tapasztaltak árnyékaival szembeszálljunk." –mondta Anselm Grün, C.G. Jung után. "Dobjuk el az elveinket, értékeinket, és ideáljainkat, csak, hogy most az ellentétét megéljük?" Ez nem integrálás - mondja Anselm Grün.
|
|
lyen módon belezuhannánk az idáig meg nem élt dolgokba, és elnyomnánk a már megélteket. A lényeg a "korábbi dolgok megtartása, azzal együtt, hogy elfogadjuk az ellentétüket" . Grün szerint ez a férfiaknál körülbelül úgy nézhet ki, hogy az eddigi elnyomott női oldalaikat szabadon eresztik, (illetve nőknél a férfi oldalakat). "Ha egy férfi elnyomja a női oldalait, tehát az érzelmeit, a kreativitást és a nőknél ismert finomságot, akkor azt a nőkben találja meg, akiknek bája a férfit annyira elbűvölik. A férfi életének második felében be kell hogy lássa, hogy mindaz, ami a nőben neki annyira tetszik, saját magában is megtalálható. Ez a tudatos kiépítése az érzelmi erőinknek, művészi oldalunknak, amit mindenki magával hordoz" – írja Grün. Ezek a "harcok" az ismeretlennel nem veszélymentesek. Kell egy pajzs. C.G. Jung szerint ez a pajzs nem más, mint a vallás. "A vallás az embernek biztonságérzetet ad, amilyet az anyjánál találhat, de mégis távol az anyától." Egyszerűbben mondva: Isten mindig ott van. Nem lehet mélyebbre esni, mint Isten kezébe. Itt mindig megnyugvást találok az élet viharától. Az eltöltött intim idő Istennel segít az igazi közepet – a bennünk élő Krisztust – megtalálni.
A tapasztalatok továbbadása
|
"Az igazi probléma,
amivel a középéletét járó ember konfrontálódik,
a saját álláspontja
a halállal szemben."
- hangsúlyozza Anselm Grün.
|
A 50 körüli évek viszont azért is vannak, hogy az idáig megélteket, megtapasztaltakat továbbadjuk a következő generációnak. Ezzel olyat alkotunk, amely még minket is túlél. "Minél többet foglalkoznak a generációkkal életük közepe táján (vagyis tanítják, továbbítják a tapasztalataikat a jövő gyermekeinek), annál elégedettebbek magukkal, annál nagyobb lesz az önmegbecsülésük, annál egészségesebbnek érzik magukat, és annál kevésbé lesznek gyötörve a depresssziótól” – állapította meg egy amerikai kutatócsoport.
Az utolsó határ
A "szendvics-pozíció" a saját gyermekek, és a szülők között, egy másik kifejezője a közép-életnek. A gyermekek elengedésének a nehézsége mellé még hozzátevődik a probléma, hogy kockáztatunk, miközben egyre közelebb kerülünk az utolsó határhoz. "Az igazi probléma, amivel a középéletét járó ember konfrontálódik, a saját álláspontja a halállal szemben." –hangsúlyozza Anselm Grün. "Csak ha hisz az ember a halál utáni életben, akkor lesz csak a vége a földi életének, s válik a halál értelmes céllá. Csak ekkor van a második életszakaszának értelme, és feladata." Minden, amit utoljára teszek, az egy kicsi meghalás. A visszavonulás a fontos dolgokhoz viszont új erőket aktivál, ami szabad utat nyit meg a kreativitás kiéléséhez. |
|
A vágyakat most már csak tudatosan szabad megengednünk magunknak. Ez azt jelenti, hogy nem minden nap a nagy éjszaka része. Végül is a hívőnek, a korától függetlenül ez az üzenet fontos: a legjobb még ezután jön. A tudatos bizalomkiépítés halandóságunkkal kapcsolatban, annak megismerése segít megértetni, hogy a bennünk élő Krisztus segítségével az örök élet már most itt van.
Hanspeter Schmutz
Forrás: Bausteine/VBG
Fordította: Frankó Mátyás Krisztián
|
