Egyház és testiség - egy örök és igen nehéz téma. A fotón a grossgmaini (Salzburg mellett) búcsújáró templom előtti szökőkút híres Madonna-szobrát láthatjuk. (Mária melleiből víz fakad.) |
Egyház és szexualitás A katolikus kényszer-cölibátus újra felszínre hozta a szexuális zaklatás veszélyét, ahogyan a legújabb botrány (egy német jezsuita-gimnáziumban) is mutatja. De az evangélikusoknak sincs túl sok oka arra, hogy magas lóról ülve szóljanak a témához, hiszen - ahogyan a Bécsben tanító teológusprofesszor Ulrich H.J. Körtner is felhívja a figyelmet - a szexuális morálról szóló nyilatkozata a Német Evangélikus Egyháznak (EKD) már idestova több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. |
Először az USA-béli visszaélések, azután az ausztrál és ír botrányok, most pedig a berlini Canisius-Kollégium szexuális visszaéléseinek nyilvánosságra kerülése... Most az egyszer, az elfojtott szexualitásról, a szexuális visszaélésekről és azok elhallgatásáról többet vitatkoznak. Az, hogy a katolkius egyház a múltban is komoly erőfeszíteseket tett a helyzet megvilágítására, elsimerést érdemel. Mostmár nemcsak egyházi "kívülállók", mint a vitatott teológusprofesszornő Uta Ranke-Heinemann, de a felelős egyházi vezetők is, úgy mint a jezsuita Klaus Mertes, a Canisius-Kollégium rektora is offenzívát indítottak.
Bocsánatkérés, jóvátétel? Kíméletlen felderítés, átfogó bocsánatkérés és jóvátétel az áldozatok irányába mindeddig nem történt. Eladdig, amíg a kényszercölibátus létezik - melyre semmiféle legitimációt nem találunk a Bibliában(!) - a római katolikus egyház csak a panaszokat kúrálgatja. A papok és szerzetesek körében a szexualitás egyéni és intézményesített elnyomása nemcsak megalapozza a gyermekek és fiatalok irányába elkövetett szexuális támadásokat, de emberi tragédiákat is okoznak, úgy a homoszexuális papok között, mint a heteroszexuális eltitkolt párkapcsolataikban is, amikor az ilyen kapcsolatban élő nők, s esetleg a közös gyermek is a helyzet áldozataivá válnak. |
|
 |
Elfojtás, és nem csak kiszorítás A szexualitás elfojtása - s most ne csak kiszorításról beszéljünk - egy olyan megfigyelési és büntetési rendszert feltételez, mely magában foglalja a bizalmatlanságot és megaláztatást, a gyanúsítgatást, a bűnt és a büntetéstől való félelmet, a függést, s persze a zsarolás lehetőségét is. Becsülendő a követelés a még nagyobb figyelemre, a hatásosabb ellenőrzésre, s a következetesebb fenyítésekre az egyházi személyek szexuális bűncselekményeivel kapcsolatban, melyek az említett visszaélésekben megnyilvánultak, de ez csak azt mutatja, hogy az emberi szexualitás elnyomásának milyen megemelkedett vonzata van, ha az egyházi tanítás és a valóságos gyakorlat a cölibátus kérdésében ilyen távol áll egymástól. |
A reformáció egyházai (éppen a bibliai alapokból kiindulva) más úton járnak, s a cölibátust - mely az orthodox egyház püspökei számára még ma is kötelező - elvetik. Semmi sem lenne ellentmondásosabb, ha a protestáns egyházak a katolikus testvéregyházzal magas lóról beszélnének... söprögessen csak mindenki a maga ajtaja előtt! Egy 2006-os előadásában az akkori EKD-Tanács elnöke, Wolfgang Huber az egyházi szexuálmorál különböző aspektusait az "ökumené új profiljának" nevezte. Beszélt az emberi szexualitás alapvető értékeiről, a törvény-meghatározta családtervezési tanácsadásról a nem kívánt terhességben, s a homoszexualitás témájának egyházi bánásmódjáról is.
Segédlelkésznők
és a kötelező hajadonság? Csak alig néhány évtizede annak, hogy a protestáns egyházak többsége bevezette a nők lelkésszé avatását (ordináció). Kezdetben a nők csak(!) segédlelkészek lehettek - s kötelezték őket a házasságról való lemondásra. (Néhány, az Európai Protestáns Egyházakat magába tömörítő Szövetségben (GEKE) is helyet foglaló tagegyház mind a mai napig nem avat női lelkészeket, ahogyan a homoszexualitásukat megvalló lelkészi- és püspöki hivatalokat betöltő egyházi személyek megítélése is meglehetősen különböző a tagegyházak között. Ezek a kérdések még az anglikán egyházban is mély törésket okoznak a különböző véleményt vallók között. Nos, a gátló szexuálmorál nem katolikus monopol, sajnos ez a protestáns egyházakban is jól ismert, és komoly 'tradíciója' van. |
Ma már - Hála Istennek! - nincs ilyen embertelen rendelkezés! |
Elég általános az előítélet a kereszténység szexuálmoráljával és testellenességével kapcsolatban. De mit lehetne ennek az ellenkezője? Hogyan képzelhető el egy testbarát keresztény szexuálmorál? Milyen szexuáletikai irányultságot adhat az egyház a társadalom egészének, mely nem a szexualitás elfojtását jelentené, hanem a "kedv uralmát", melyet a francia író Jean-Claude Guillebaud, azonos című könyvében éleseszűen vizsgál - egészen a mai felnőttek és fiatalok szexuális életformáinak lerongyolódásáig?
Alapvető vitát indítani?
A legutolsó szexuálmorállal foglalkozó nyilatkozata az EKD-nek 1971-ből származik, azaz írd és mondd, pontosan negyven esztendős! Jóllehet azóta több állásfoglalás látott napvilágot a házassággal, családdal, homoszexualitással kapcsolatban, de alapot vető, korszerű evangélikus szexuáletika még várat magára. Ennek a kidolgozása nem lehetne ez egyik értelmes feladata az EKD új tanácsának?
Fordította:
Franko Mátyás
Forrás:http://www.evangelisch.de/themen/religion/kirche-und-sexualitaet-ein-oekumenisches-thema11589
|
|---|
Prof. Dr. Ulrich H. J. Körtner |
 |
|---|
