Egy gyülekezetet bemutatni...

... nagyon nehéz. Egyrészt minden bemutatkozásnál a jobbik arcunkat igyekszünk mutatni, másrészt minden alakul, változik - így a gyülekezet is. Közvetlen "rálátásom" 1988 óta van erre a közösségre, fél-közvetlen pedig már 1984 óta. (Ekkor ismertem meg feleségemet ill. a tatai evangélikusokat.)

Családias gyülekezet... ez általában azt jelenteni: papcsalád+néhány ember, vagyis nem szorongatják az emberek egymást a padokban. Nálunk a "családias" jelző az átláthatóságot jelenti, azaz mintegy 50-70 ember találkozik vasárnapról vasárnapra. (Ez kb. 50-60%-al növekszik a nagyünnepi istentiszteleteken.) Tatán - a legutóbbi népszámlálási adatok szerint - 456-an vallották magukat evangélikusnak, a város vonzáskörzetében lévő falvakkal együtt több mint félezer az "evangélikus" lélek. Egyharmadukat személyesen ismerem, s akiket személyesen ismerek, azoknak az egyharmada egyházfenntartói járulékot is fizet... Támogatóink - ha nem is rendszeresen -, azért több van. - Hála Istennek! Ez köszönhető gyülekezeti tagjaink agilisságának, akik megragadnak minden alkalmat, hogy odaálljanak a jó ügyek mellé, ezzel öregbítve a maroknyi lutheránusság jó hírét városunkban, ugyanakkor nekünk is vissza-vissza segítenek, amikor erőnket meghaladó feladatokat kell megoldanunk... Persze a helyi evangélikus pap (szerénységem) is igyekszik lankadatlanul mosolyogni mindenkire - klasszikus diaszpóra-lét...

Alkalmainkról

Istentiszteletek, Biblia-óra, konfirmandus-oktatás (ez legalább 2 év!), szeretetvendégségek, gyerekistentiszteletek - ha a demográfiai együttállás engedi... Ifjúsági alkalmak - esetenként, ti. pár taggal nem lehet tömegélményt produkálni...

Gyülekezetünkben aktív zeneélet folyik. Minden vasárnap(!) legalább egy új előjáték... "Szeretjük a tisztelendő urat (ez én vagyok) hallgatni, de nemcsak ezért, hanem a szép muzsikáért is jövünk!" - idézet M. nénitől. Musica sacra! Musica sacra! Könnyű dolga van a papnak, ha a zene szent fuvallata a lelket már eleve felemeli... Eddig is tartottunk koncerteket, "Gott sei Dank" mostmár orgona is rendelkezésünkre áll! (Ezt most olyan óvatosan gépelem be, hogy a betűk is kisebbek lettek: közegyházi támogatás nélkül vettük meg, gyülekzetünk 80. születésnapjára!) Vannak fuvolistáink, hegedűseink, cselló és klarinét, s ha sikerül, akkor egyszer talán kórus is kerekedik belőlünk. Egyszer csináltunk egy CD-t is (Manna) - a magunk szórakoztatsára és az "archívnak"... "élőzene", semmi "hightech", de szép volt ez is.

Bibliaóra

Hatodik évünket kezdtük el... ez nálunk a "sikertörténet"... Jó-jó tudom, az Isten országában nincsenek sikerek, csak eredmények... Gyakorlatilag felnőtt katechézisről van szó. Akik általában hiányoznak a templomból (középkorúak), nos ők adják a "gerincét" a csütörtök esti "csapatnak". Vasárnapi gyülekezet egynegyede(!), nem ritkán egyharmada(!!) jön el hogy beülhessen a "Nikodémus Akadémia padjaiba". Az alkalom 40-45 perces illusztrált előadásból áll (Köszönet a Bethesda BT-nek a projektorhasználatért!), s mindenekelőtt beszélgetésből. Természetesen az Ige, az imádkozás, s az ének sem marad el. Ez egyik legkedveltebb alkalmam nekem is, hiszen a tematikus megközelítés ill. a felvetődő kérdések igénylik, hogy az ember karbantartsa dogmatikai, egyháztörténeti stb. ismereteit. Erre készülök a legtöbbet... Folyamatos visszajelzést kapok, ami óriási segítség.

 

 

 

 

Lutherrózsa

14. évfolyamába lépett. Óriási munka, folyamatosan íródó annales(évkönyv)... Internet világában is a leg(költség is!)hatékonyabb információhordozó. Látogatásnál, találkozásoknál van mit kézbe adni a másik embernek... rendkívül jól eső érzés. Nagyon sok munka van benne... aki nem csinálta nem is tudja. Ugyanakkor megtalálni az egyensúlyt a "rólunk szól" és "nekünk szól" között - folyamatos kihívás, de azért lehet. Évente min. négyszer jelenünk, két nagyobb szám (A/4-es fekete fehér nyomásban 24-48 oldalon min. 1000 példányban) jelenik meg. Kérdezheted: Minek ilyen sok?
1) Mert igénylik.
2) Mert néhány ember saját tapasztalata alapján is szívügyének és missziónak tartja, hogy a "lap" megjelenjen.
3) Mert segíti, hogy megismerjenek minket, s rajtunk keresztül a lutheranizmust, s reménység szerint a Lélek akaratából a Krisztust is...

Kapcsolataink

Két testvérgyülekzeti kapcsolatunk van. A finnországi Joenssu-i (Pielisensuu-i Gyülekezet, Karélia) barátság majd negyedszázados múltra tekint vissza. Sokat köszönhetünk nekik. Lélekben, s áldozatkészségben egyaránt. Az elmúlt húsz esztendőben sokszor jártak nálunk, s jónéhányszoir eljuthattunk mi is őhozzájuk. Rengeteg áldást, testvért, őszinte barátot kaptunk rajtuk keresztül.

 

Másik gyülekezetünk közelebbi, egynapi járóföldre - egy jó autóval - van Tatától. A luxemburgi Esch/Alzette-i Protestáns Gyülekezetről van szó. 13 éve tart ez kapcsolat is. Velük együtt karitatív munkát is végzünk. Az elmúlt 10 évben minden esztendőben mintegy 2-2,5 tonna(ez 350-400 zsák!) ruhaneműt osztunk szét városunkban - természetesen nemcsak evangélikusoknak. (Az utóbbi két évben a "projekt"-hez csatlakozott a Bakonyszombathelyi Evangélikus Gyülekezet is, Vancsai Kinga vezetésével.)

Mivel a luxemburgi gyülekezet is diaszpóra-fekvésű mint mi, s a szekularizáció kényszerű megtapasztalásaiban 20 évvel bölcsebbek nálunk, sokat tanulhatunk tőlük is.

 

Pielisenssu-i Gyülekezet temploma

 


Esch/Alzette-i Protestáns Gyülekezet temploma

 

Magamról

Az ÚRIsten kisiskolása vagyok - 1982. óta. Épületvillamossági üzemmérnök lehettem volna, ha... ha 1980-ban az érettségi vizsgák előtt néhány nappal nem szólt volna közbe Isten... egy akkor 16 éves katolikus fiún keresztül (őt később pappá szentelték), egy igen súlyos motorbaleset által, melynek vétlen szenvedői szüleim voltak. Őket műtőasztalra (többször is) és kórházi ágyba kényszerítette» Édesapám ennek következtében halt meg néhány év múlva«, engem pedig elgondolkodásra: mi is az Élet?

82 éves nagynénémmel
és unokatestvéremmel
2006 tavaszán
a Bárány u. 2. szám alatti
templomunk előtt.

 

 

 

 

1981. Egy sikeres főiskolai (Polláck Mihály Műszaki Főiskola - Pécs) felvételi ellenére, egy éven át műszerészként dolgoztam egy tüzeléstechnikai cégnél. Fiatal korom ellenére sokat bíztak rám. Szerettem. A felelősséget is, meg a lángok vezérléstechnikáját is. Közben tovább bírkóztam... eredményeket nemigazán értem el, de 14 éves koromtól 20 éves koromig örömmel csináltam. Ifjúkorom másik nagy szerelme a mikroelektronika volt - rádióamatőr is voltam majd' öt éven át... de mindeközben az Isten utáni éhségem volt a legnagyobb.
1982. Jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára.
1984. Másfél év sorkatonai szolgálat után (anno szoc. PR-politika: "Másfél év Lenti, helyrebil-Lenti") elkezdtem teológiai tanulmányaimat. Zsenge teológus koromban "csapott meg a nyomdafesték szaga" és az újságcsinálás "varázslata".
1988-ban Dr. Nagy Erzsébettel (az igazi Szerelmem!) úgy döntöttünk, hogy házasságunkra Isten áldását kérjük. Ennek folyományaként, a JóIsten ajándékaiként
1989-ben megszületett Dóra lányunk, majd
1990-ben Betta,
1993-ban pedig Mátyás-Krisztián fiúnk. Gyermekeink nevelését - hivatásunk gyakorlása mellett - életünk legnehezebb, de legszebb kihívásának és kiváltságának tartjuk.
1988- januárjától (negyedéves teológusként lettem önmagam káplánja) - néhány vasárnap kivételével - a tatai szószéken állok.
1991-ig félállásban (napi 12-14 óra) sajtómunkát - egy havi teológiai szakfolyóirat technikai szerkesztését - végeztem.
1991-92-ben Bielefeldben (BRD) teológiai ösztöndíjas voltam. A házasságfelfogás teológia-történeti alakulásával foglalkoztam Jézustól Lutherig. Feleségemen kívül senki nem olvasta el tanulmányomat... mindazonáltal hálás vagyok, hogy életreszólóan más látást tanulhattam meg.
1992. Felsőfokú német nyelvvizsga.
1993-94-ben két éven át szociológiai mélyrepülés gyanánt megélhetési német nyelvtanárként - heti 22 órában (8 osztályból 6-ot) tanítottam - egy helyi szakközépiskolában dolgoztam négy másik munkahelyem mellett(!), s mellette elkezdtük saját házunk - 180(!) éves - felújítását is. Néhány szakmát - ha nem is szabad akaratból, hanem az élet kényszeréből - eközben "kitanultam". Súlya lett a szónak: házépítés...
1994-től Művelődéstörténetet tanítok a tatai Eötvös József Gimnáziumban. (Nagyon szeretem.)
1998-tól feleségem egészségügyi "cégecskéjét"- is vezetem. (Ugyanebben esztendőben kérdőjeleztem meg először, mi értelme van a jogi tanulmányaimnak a SZETE-én, akkor még JATE.) Évekkel később - a 8. szemeszter után - végül is abbahagytam... még egy szemeszter kellett volna, de az Isten megtanít minket az elengedésre is...
2000-ben templomtornyot építettünk, s templomot szentelhettünk. S.D.G!
2005-től hittantanárként dolgozom a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumában.
2006. Tavaszától kiléptem a cyber-térbe, s azóta igyekezem a virtuális világ adta-lehetőségeket is az ÚR szolgálatába állítani.

Hivatásbeli kötelezettségemnek és célomnak tartom, hogy Tata és vonzáskörzetének evangélikusait Isten kegyelméből és a Tőle kapott erővel összegyűjtsem. Munkám viszonylag zavartalan hátterét a - JóIstenen kívül - szolgatársamnak (aki egyébként gyülekezetünk okleveles kántora) feleségemnek köszönhetem.

Életem "non plus ultra"-ja, hogy evangélikus lelkész vagyok, és lehetek.

A támogatás lehetőségeiről

Örülünk, hogy kicsiségünk ellenére, méltóképpen képviselhetjük Krisztus tanítását tatai evangélikusként a lutheránusok mintegy százmilliós nagy családjában. Az elmúlt 15 évben nagyrészt önerőből felújítottuk/átépítettük imaházunkat, parókiánkat. Mindez igen komoly anyagi terheket rótt ránk... mely Isten kegyelméből nem megfáradttá, hanem erősebbé tett minket.

Először is arra kérlek: a) Ha ismersz evangélikusokat vonzáskörzetedben, s ők is szeretnék hogy megkapják az információáramlást és a lelkiséget szolgáló újságunkat a "Lutherrózsát", akkor címüket juttasd el hozzám. b) Add tovább honlapunk címét másoknak is, hogy mindenekelőtt érdeklődésükkel, figyelmükkel tüntessenek ki minket. c) Ha tudsz, akkor keress segítő társakat emberbaráti szolgálatunkhoz, s kérd meg őket, ha tehetik, akkor adójuk 1%-ával támogassák Országos Egyházunkat (Kistemplomunkért Alapítványunk sajnos megszűnt!). d) Ha mindezeken túl Isten adakozásra indít Téged vagy másokat, akkor gyülekezetünk pénztárosánál (Dóri) örömmel fogadunk minden segítséget.

Bankszámlaszámunk a Tatai Pannon Takarékszövetkezetnél:

63200119-14926282

"Isten áldása legyen a jókedvű adakozón,
s a megadományozott gyülekezeten!"

A képre kattintva a
rendelkező nyilatkozat kinyomtatható!