Hol van Isten, amikor az életünk kisiklik a síneiről?

Ismeri Murphy törvényét? Így szól: "Minden, amit elronthatunk, el is rontjuk." Szomorú, de túl sokszor igaz: Egy röpke pillanatig boldogok vagyunk - az élet a napos oldaláról mutatkozik meg. Csodásan érezzük magunkat, és azt gondoljok: semmi nem bír minket megállítani. De ezt csak gondoljuk - hirtelen történik valami olyan, amitől teljesen kisiklunk az életünk síneiről: tusolás közben egy furcsa csomót fedezünk fel. A gyermekünk balesetbe keveredik. Elvesztjük állásunkat. Megbukunk. A kapcsolatunk tönkremegy.

A krízis teljes, és úgy érezzük magunkat, mint egy úszni nem tudó ember a nyílt vízen. Pánikolni kezdünk: Miért én? Mi lesz most? És leginkább: Mit tegyek?

Igen, sebezhető vagyok én is!

 

A változtatás ideje

Az, hogy a krízisek a mindennapjainkhoz tartoznak, az ismert dolog. Viszont csak addig tudjuk ezt a mondatot könnyen kimondani, amíg nem rólunk van szó. De ha a kínok a mi ajtónkon kopogtatnak, a gyors válaszok hirtelen torkunkon akadnak.

Egy másik igazság sem kevésbé igaz: Minden fájdalmas része életünknek egyben lehetőségeket is hordoz magával. "Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha egy krízisben nincsenek utalások arra, hogy roppant zavart elméjűek lennénk, hanem éppen ellenkezőleg egy »sikeredő« élethez tartozunk" - így Verena Kast, a zürichi egyetem pszihológiai karának professzorasszonya - "Akkor van jelen a krízisnek egy olyan lehetősége, amikor ti. életünkben egy ponthoz érünk, amelytől fogva másképp kell gondolkodnunk, és eddigi szokásainkat le kell vetnünk. Itt van tehát a lehetőségünk arra, hogy »saját magunkkal« kapcsolatba lépjünk."

Nagyon gyakran csak akkor ismerjük meg magunkat igazán, amikor életünk egy hihetetlen nagy zátonyra fut. Az, hogy érzelmeink ilyenkor hullámvasútszerűen viselkednek, teljesen természetes. Mert egy pillanat alatt felfogjuk: Nem mi vagyunk életünk hajójának a kapitánya...

Pszihológusok meghatározták, hogy az emberek krízisei négy, különböző intenzitású szakaszba sorolhatóak be:

1. A letagadás szakasza...

Védekezünk a krízis ellen, nem akarjuk elfogadni, hogy a dolgok már nem úgy zajlanak, mint régebben..

 

  

2. A feltámadó érzelmek szakasza...

Meglátjuk a problémát, de erőtlennek, és reménytvesztettnek érezzük magunkat. Perlekedünk a sorssal, Istennel, félünk, dühösek vagyunk, lelkiismeretfurdalásunk van és kételkedünk önmagunkban.

 

 

3. A tájékozódás szakasza...

Elkezdünk lassan megoldások után kutatni.

 

  

 

 

 

 

 

 

4. Új egyensúly...

Feldolgoztuk az új szituációkat, és ismét előretekintünk.

 

Nagyon ritkán kell magunkkal olyan őszintén foglalkozni, mint azokban a szakaszokban, amelyikben az életünk a saját akaratunk ellenére fordulatot csinálni készül. "Ki vagyok én?", kérdezzük magunkat ilyenkor, ugyanúgy, mint a: "Hogyan élek? Miben tudok igazán megkapaszkodni életemben? Mit hiszek? Mit kell megváltoztatnom?" És gyakran teljesen banális dolgokat újraismerünk.

Például, hogy

- az életet, a mindennapokat értékelnünk kéne
- magunkat nem kéne olyan fontosnak venni
- magunkat fontosabbnak vehetjük
- az élet értelmére való válaszokat egy másik irányból megközelíteni
- másokat jobban elfogadni, és irgalmasnak lennünk
- családot és a barátokat fontosabbnak kéne vennünk
- többet kéne tennünk az egészségünkért
- a hitünket először, vagy ismét megtalálni

Krízis máris Istenkrízis?

"Hívőként mindenre volt válaszom - amíg el nem váltam", vallja egy 37-éves. "Hirtelen minden, amit birtokolni, tudni, hinni gondoltunk, meginog." Éppen a hívőknek jelentenek a krízisek mindig egy nagyon fontos időt, amelyben választani kell az Istennel való kapcsolataikkal kapcsolatban. Mert nem is olyan ritkán vélekednek így az országszerte kegyesen gondolkodók: Csaló a krízisben... igen! Házasságtörője a krízisnek... Igen. De hívő a krízisben? Soha!

Ilyen gondolatok nem jönnek csak úgy maguktól, mert a társadalmi sikerorientáltság gondolata már a templombejárattól sem riad vissza. És egy kételkedő "hívő-tehát-soha-többé-nem-boldogtalan"-teológia is sok ember fejébe fészkelődött. A helytelen és irgalmatlan követelmények így szólnak: Aki hívű, annak:

- boldognak kell lennie.
- egészségesnek kell lennie.
- gazdagnak kell lennie.
- boldog házasságban kell élnie.
- nincsenek problémái.
- teljesen ura az életének!

Kell, kell, kell! De eme magas igények mellett áll az igazi élet - az élet istennel is.

"Felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." - mondja Jézus a Máté evangéliumában, az ötödik rész 45. versében, és ezzel tisztázza, hogy még a leghűbb követőinek sem spórolhatnak meg bizonyos nehézségeket. Tragikus események gyakran nem büntetések a "rossz viselkedésért", hanem ezek minden embert megtalálhatnak, legyen az kedves, vagy épp gonosz.

A lényeg nyomában

Isten tudja, milyen nehezünkre esik, nehéz időkben bízni benne. Ezért nem kell senkinek sem bujdosnia, ha a fájdalmak közepette Isten szeretetében kételkedik. Jézus maga is ismerte ezeket a megkísírtéseket. A Zsidókhoz írt levél írója a krízis által megrázkódtatott olvasó elé egy vígasztaló képet fest: "Amikor még a Földön élt, Jézus imával és könyörgéssel fordult Isten felé, aki a haláltól megmenthette volna; hangos kiáltásokkal, könnyekkel adta ki magából bajait." Mert hűen kitartott Isten mellett, s végül kérése meghallgatást nyert. De hiába volt Isten Fia, csak azok után, amit ki kellett állnia, vált nyilvánvalóvá az engedelmessége.

Aki a hitet egy "mágikus pajzsnak" látja az élet minden nehézsége ellen, előbb vagy utóbb nagyot fog csalódni. Az egyetlen különbség azokhoz az emberekhez képest, akik Isten nélkül élnek, hogy a hívők tudják: nem egyedül harcolnak az élet viharában.

Új erő

Pál apostol tudta. Ő is látszólag értelmetlen sorozatot élt ált: üldözték, rágalmazták, megkorbácsolták, megkövezték, hajótörést szenvedett, nem egyszer feküdt egyedül, összeláncolva a római börtönben. De az ő reakciója ezekre a problémákra - elcsodálkoztatja az embert. A Korintusiakhoz írt második levelében azt írja: "Isten Atya, akinek az irgalma nyughatatlan, Isten, aki sosem hagy minket kételkedni. Akkor is, ha sokat kell kibírnom, Ő ad nekem új erőt. Ezért tudok azokban is új erőt ébreszteni, akiknek hasonlókat kellett kiállniuk. Meg tudom vígasztalni őket, és felbátoríthatom őket, ahogy Isten engem megvígasztalt, és felbátorított.“

Egyes viharaiban életünknek nem látunk komolyabb értelmet... egy kivételével: Istennel való első, vagy új találkozásunk lehetősége. Nála megvigasztalást találni, hogy így másokat is meg tudjunk vígasztalni. Tudni, hogy Ő szeret, és így mi is másokat tudunk szeretni. A krízisben - és azon túl is.

Autor: Sabine Schmidt
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Franko Mátyás

"Spirituális olvasás"
- avagy amikor a Biblia hirtelen megszólít

Vasárnap. Ideje kialudni magunkat. A vasárnap ugye a pihenésre van ott - de ugyanakkor a gondolkodásra is. Az életről való gondolkodásra. Az Istenről? Szemünk félálmosan vándorolva pásztázza a szobánkat, s egyszercsak megakad a polc egyik vastag könyvén: a Biblián, mely hosszú évek óta hűségesen várt arra, hogy újra kézbe vegyék... Adhatna nekem valami inspirációt, útmutatást jelen helyzetemben?... És először kerül tudatoson kézbe az Élet könyve, s lapozgatni kezdjük... és most? Figyelem! A bibliaolvasásá könnyen szokássá válhat!

 

 

Hol kezdjem el?

Legjobb az lenne, ha az Evangéliumoknál kezdi, tehát azoktól az iratoktól, amik Jézus életét mesélik el. Márk evangéliumával kezdjen! Lehet, hogy meglepődik: Nem ott kezdjük, ahol egy normális könyvet szoktunk kezdeni - rögtön az első oldalon? Természetesen ezt a Biblia esetében is megcsinálhatja. Mózes könyvével kezdődik, a genezissel, a teremtés történettel. Egy csodálatos történet. De mégis azt ajánlom Önöknek, hogy a Biblia főszemélyének a történeteivel kezdjenek: Jézus Krisztus életével.

 

 

Könyvről könyvre vegye ki a könyveket a könyvtárból

Amit mindenképpen tudnia kell: a Biblia 66 könyvből áll: gyakorlatilag egy teljes könyvtár. 39 iratot az ún. Ótestamentumba sorolunk, 27-et pedig az Újtestamentumba. Az elsőben Izráel népének történetéről van túlnyomórészt szó, a prófétai és lírikus iratokról, amelyek Jézus születésének idejéről szólnak. Az Újtestamentum a négy evangéliumra épül, amik Jézus életéről számolnak be, és első követőinek életeiről, továbbá a fiatal, az első 100 évben kialakult gyülekezeteknek írt levelekről. Egy evangélium után elolvashatja például a zsoltárok könyvét, utána talán Pál apostol Rómaiakhoz írt levelét. Így könyvről könyvre elolvassa a különleges könytárát az életkönyvnek - az egyébként legelterjedtebb könyvnek az egész világon, amit körülbelül 2800 nyelvre lefordítottak.

Minden érzékünkkel ott lenni

Vissza Márkhoz. Hol találja meg őt? Az új testamentum körülbelül a Biblia háromnegyedénél kezdődik, Máté evangéliumával. Márk a második könyve az Újtestamentumnak, a legrövidebb mind a négy evangélium közül. Megtalálta? Helyes. Lélegezzen fel mélyen. Próbáljon meg teljesen lenyugodni. Tudatosítsa magával, hogy ez nem egy regény vagy egy tudományos könyv, amit éppen elkezd olvasni. A lényeg az, hogy a tartalmát minden érzékünkkel befogadjuk. Készen van? Mondjon el egy rövid imát, körülbelül ilyet: "Istenem, tudatosan szeretnék rád hallgatni. Beszélj Te hozzám ezen a szövegen keresztül. Segíts, hogy megérthesselek téged."

 

 

Lassan és hangosan felolvasva olvassa el a bekezdéseket

Olvassa el most az első fejezet első 13 versét (ezek a kis számok, amik egy, vagy két mondat után olvashatóak). Ez csak egy javaslat, mivel a legtöbb Bibliában a 14. vers után egy új bekezdés kezdődik. Már a 8. versnél is abbahagyhatnánk, ezt észre fogja venni. Időnként ajánlott a szöveget lassan, hangosan is kimondva olvasni, hogy jobban megértsük a szöveget. Egyesek kétszer egymás után olvassák el, nehogy valamiről is lemaradjanak.

Amikor egy mondat kitűnik a többi közül

Első olvasásra a történet így hangzik: Keresztelő Szent János a sivatagban megtérésre szólítja fel az embereket. A fellépését már nagyon régen megjövendölte egy próféta. János csak az előhírnök, aki Krisztusra utal. Ezután pedig Jézus odamegy Jánoshoz, és megkeresztelteti magát, mielőtt 40 napot a sivatagban tölt - ideáig a történet. Talán már a történet olvasásakor egy sor különös volt önnek. Nekem ilyen gyakran történik. Valami nagyon feltűnik az embernek, úgy tűnik, mintha valami furcsa lenne, szokatlan, érdekes. Olyan, mintha valami megérintene minket belülről. Kérdéseket tesz fel az ember magának - természetesen nem tudom, hogy ha meg is szólítja valami, akkor mi is az. Talán János apostol felszólítása az: " Készítsétek el az Úrnak útját, egyengessétek meg az Ő ösvényeit"? Lehet még manapság is egyengetni Jézus ösvényét?

A saját életünkbe való átvivés

Próbálja beleképzelni magát a szereplők helyébe! Milyen lehetett vajon Jánosnak, amikor hirtelen meglátta maga előtt Jézust, akire várt? Egy hihetetlen erős élményben lehetett része, amikor Jézust megkeresztelhette, és egy hangot hallott a mennyből. Mi zajlik önben, mialatt ezt olvassa? Lehet, hogy egy teljesen más része a szövegnek szólította meg. Időnként úgy érzem, hogy egy hozzászólásommal teljesen egyedül érzek így. Mintha csak az az egy sor csakis nekem állna ott! Észreveszem, hogyan tudok valamit átvinni a saját életembe.

Tanácsos a jegyzetek írása. Írjon fel pár gondolatot, ami fontos önnek ebből a szövegből. Mit tanult? Mit tud magával vinni a hétköznapokba? Mi tetszik, vagy nem tetszik a szövegben? Azt is jegyezze le, hogy mit nem ért. Örökítse meg a kérdéseit a naplójában. lehetséges, hogy hamarosan tud valakivel társalogni a kérdéseiről.

 

Az elolvasottak Istennel való megvitatása

Isten valamit meg akar mutatni Önnek ezzel a szöveggel. Hallotta? Legjobb dolog az lenne, hogyha imában beszélne vele, például így: "Atyám, azt hiszem, hogy ezt meg azt (kéretik megnevezni) megértettem. Segíts, hogy ezeket hasznosíthassam a mindennapjaimban is. Te azt is tudod, hogy ezt meg azt (itt is kéretik megnevezni) nem értem. Mutasd meg, hogy mit jelent ez nekem. Vezesd a gondolataimat, hogy megérthessem."

És ha úgyérzi, hogy nem sikerült mindezt megtenni, és nem tudja magával vinni a szöveg lényegét, akkor ezt is beszélje meg Istennel. Ő ismeri, és megérti önt. Aki évek óta szinte minden nap kezébe veszi a Bibliát, azzal is hellyel-közzel történik ilyen. Ez nem szerencsétlenség, ne engedjen a szorításából. Holnap próbálja újra, olvassa el Márk evangéliumának következő bekezdését. Lélegezzen fel mélyen. Próbáljon meg teljesen lenyugodni. Tudatosítsa magával, hogy ez nem egy regény vagy egy tudományos könyv, amit éppen elkezd olvasni.

Végszó helyett

Talán most kérdezi meg magától legelőször: Mégis mi a csudát vihetnénk magunkkal egy 1960 évvel ezelőtti iratból a modern 21. századba? Például: Hogy a bibliai próféciák beteljesülnek. 700 évvel mielőtt megtörtént, Jesaja próféta megjövendölte Keresztelő Jánost. Jézus születése, és még sok más apróság az életében is meg lett jövendölve Jesajától. Minden pontosan beteljesült, pontosan úgy, ahogy megjövendölték. Ez erősítheti az ember hitét Istenben, és a Bibliában. Minden más prófécia is be fog teljesülni, az is, miszerint Jézus vissza fog térni.

Amit szintén tanulhatunk ebből a szövegből: Jézust az ördög megkísértette (12.vers). Máté evamgéliumában, a 4. részben ez pontosan le van írva. A mai követői sem kerülhetik el ezt a sorsot. Minket is időnként elküldenek a pusztába, és próbára tesznek. Lehet hogy épp ma, vagy az elkövetkezendő napokban. Legyen kész erre az alkalomra, és imában kérjen erőt Istentől.

Továbbvivő linkek:
Alles über die Bibel
Wie die Bibel studieren?
Hilfe, ich versehe die Bibel nicht
Ratschläge für eine lustvolle Bibellektüre
Sechs Tipps zum Bibellesen

Szerző: Fritz Herrli
Forrás: Jesus.ch
Fordította: Ifj. Franko Mátyás

"Mindig nekem kell adnom"

"A házasságunkban én vagyok mindig az, aki ad. Már a kezdetekben is az egész háztartást rámhagyta a férjem. Aztán jöttek a gyerekeink, s minden rám maradt. A családi kapcsolatok tartása is az én feladatom, kész csoda, ha férjem családlátogatásra egyáltalán velem jön. Természetesen a munkája eléggé leterheli, de már több éve én vagyok felelős a privát időpontok egyeztetésében is. Így tehát nekem kell kezdeményeznem, hogyha valahova menni szeretnénk egyedül, vagy egyszerűen csak hozzá szeretnék bújni. Mit tehetnék?"

Ön fedezi a férjét!
Ezzel viszont egyre nehezebb a vállára nehezedő súly... És még ha egyenlőre futja is az erejéből, egyre fárasztóbbnak találja, hogy az egész házasságában, és a családjában mindig Ön az, aki ad.

Egyensúly adás és kapás között
Minden kapcsolatban fontos, hogy a kapcsolat részesei megközelítőleg ugyanannyit adjanak, mint amennyit kapnak. Abban a pillanatban, amikor az egyik partnernek - akár az Ön esetében - az az érzése, hogy sokkal többet ad, a kapcsolat már nincs egyenes úton. Hirtelen elkezdik számolni, hogy ki mit ad a kapcsolatban. "Naponta 13 órát dolgozok a családomnak", mondja a férj, "akkor hát elvárhatom, hogy..." Vagy: "Én takarítok, vasalok, nevelem a gyerekeket, sütök, főzök, stb. minden nap 16 órán át, és még csak jutalmat sem kapok érte!" Ilyen félreértések az adás és kapás között könnyen lehetnek a kapcsolat organizációjában: "Mindig én vagyok az, aki tanácsolja, hogy hova menjünk sétálni, vagy hogy intim dolgokat csinálunk, vagy sem. Pedig annyira kívánnám azt, hogy egyszer a férjem ragadná meg a kezdeményezést!"

2. A szükségeknek az észrevevése, majd ezeknek a megfogalmazása

A gond forrása az is lehet, hogy a férje ezt a helyzetet még nem is nagyon ismeri. Küldött már ön neki egyszer egy teljesen meglepő alkalomkor egy levelet erről a témáról, akár az irodájába? Lehetséges lenne, hogy egy estét együtt rendeznek meg, majd ezt beírják a naptárba? Már megint Ön tűnik az aktívnak, de ha arról van szó, hogy elérje azt, hogy férje meghallgassa, akkor ezt egy adott keretben lesz egyáltalán lehetséges. Amennyiben ilyen körülmények között sem működik, jó lenne, hogyha egy lélekgyógyász moderátortól külső segítséget kérnél. Legkésőbb ezek után hajlandó lesz figyelni a férje. Ne nyugodjon meg, míg el nem éri a célját - túl fontos a kapcsolatuk ahhoz, hogy egy csalódással fejeződjön be.

3. Reális eredményekre jussanak

A sok feladatot, amik a házasságban és egy családban vannak, mindig újra át kell beszélni, és el kell osztani a partnerek között. Az idő vasfoga alatt sok dolog megváltozik: a feladatok egyre nehezednek, vagy könnyülnek - egy másik súlycsoportba kerül az ember. Kisgyerekek felnevelése más dolog, mint a tizenéveseknek a vezetése. A partnerek erői nem korlátlanok, és a férfiak karrierének a fejlődése nem mindig tervszerűen zajlik. Beszéljenek minderről, és reális eredményekre jussanak. Csak így jöhet az az érzés, hogy mindenki a tőle telhető legjobbat adja a házasságért, illetve a családért.


Beszéd-részvét
Egy jó kapcsolat abban mutatkozik meg, hogy sikerül megtalálni az adás és a kapás közti egyensúlyt. Ez már gyakran a korai házasságban lévő kommunikációban is megtalálható. Gyakori eltolódások, vagyis ha az egyik partner sokkal többet beszél mint a másik, kedvezőtlen hatásokhoz vezethetnek. Egyszercsak kialakulhat az az érzés, hogy a partnerság fennmaradása érdekében magára vállalja az ember az egész felelősséget: mindig beszélni kell, mindig reklámozni kell, mindig az aktív tagnak kell lenni a társkapcsolatban. A csendesebb partnerrésznél úgyszintén találhatóak hatások: az aktív partnerre hagyja a kezdeményezés jogát, és a felelősséget. De ez ismét csak erősíti a rossz pályán való mozgását a kapcsolatnak. Egy kellemetlen körforgás kezdődik el. Persze gyakorlatilag nincsenek objektív mércék.

Döntő dolog inkább az, hogy hogyan élik meg a kapcsolatban aktív-passzív elosztást érzelmileg. Ha tehát egy adott területen az egyik partner több feladatot vállal el, de ő ezt jónak találja így, akkor azt egy távoli megfigyelőnek el kell fogadnia, és respektálnia kell.

Autor: Wilfried Veeser
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Franko Mátyás

"Félek a műtéttől!"

"Egy komolyabb műtét áll előttem. Már csak ha rágondolok, félek - legfőképpen a fájdalmaktól".Sok ember fél a kórháztól. Tehetetlenség, nem tudjuk mi tart felénk, félelem, hogy elveszítjük magunk fölött az uralmat, fájdalmak, tudatlanság a gyógyulás folyamata felől - mindezek olyan pontok, amelyekről az emberek aggódnak. De egy kicsit felkészülhetünk lelkileg...

Kórházidő - krízisidő
Segít, hogyha ezt az időt elfogadjuk, és nem menekülünk előle. Imában kérhetjük Istent, hogy helyesen vezessen minket, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Szinte egyik megbetegedés sem akkor jön, amikor jöhetne.

Egy fájdalommentes élet gyakorlatilag kizárt. De megbizonyosodhatunk róla: a fájdalom-kezelés az orvoslásban már egy magas standardot ért el. Biztos, hogy egyes intézkedések kellemetlenek lesznek, de ezeket a dolgokat egy adott időkorláton belül el lehet viselni.

Nem mindig hajthatóak elsőre végre az orvosok, és ápolók tanácsai. Gyakran hiányzik a stresszes klinikai hétköznapokban az idő, hogy figyeljenek a bizonytalan betegekre. Vegye a bátorságot, és kérdezzen mindig utána! Ezáltal több információhoz, és biztonsághoz juthat.

Senki sem tudja előre, hogy mi hogyan fog menni a műtét közben, és után. De hívőként minden gondolattal és érzéssel Jézus Krisztusra bízhata magát. Ne őrjítse meg magát a holnapon való törpengései miatt, hanem inkább maradjon a mában, imádkozva, hitben megmaradva nála!

Szerző: Monika Riwar
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Frankó Mátyás

A hit ABC-je: X (khí)- mint Christos

"Tulajdonképpen a mi X betűnk nem más, mint a görög betű a CH-ra. Az X-et (ejtsd: khí) számos régi templomban láthatjuk, de a római katakombákban és Keleten, különféle agyagból készült használati tárgyakon is. A kereszt formája miatt ez a betű leginkább a krisztuskövetőknek kedvezett, ezen az egyszerű jelen ismerték fel egymást. A P betűvel együtt a két görög betű XP lesz, ami pedig az XPICTOS szónak az eleje - mi írásunkban ez Christos, latin formában pedig Christus.

A felkent
Christos ugyanakkor a héber Maschiach szónak a fordítása görögre. És a Maschiach szó pedig az új testamentumban Messiásnak van írva. Messiás, Maschiach, Christos, Christus, Krisztus- mindegyik ugyanazt jelenti: a felkent.

Jézus Krisztus neve tehát nem jelent mást, mint, hogy Jézus, a felkent. Hogy ez a név annyira Jézus részévé vált, az azt tanúsítja, hogy milyen fontos volt első követőinek. A názáreti Jézus a Krisztus, a messiás - így hangzott a korai krisztuskövetők ismerete. Mindezért képesek voltak a halállal is szembenézni.

Különleges feladat
Hogy ez mit jelent, azt az ószövetségben értjük meg. A felkenéssel, az olajjal való leöntéssel bizonyos emberek különleges feladatokra lettek elhivatottak. A főpapot is hasonló módon kenték fel tisztségét megkapván, és Izráel királyai is így lettek felavatva. A nagy Sámuel próféta olajjal királlyá felkente a fiatal Sault ezekkel a szavakkal: "Az Isten lelke fog rádszállni, és egy más emberré fogsz válni!"


A felkenés tehát megmutatja a különleges köteléket a Felkent és Isten között, továbbá magát a feladatot. A "Felkent" - ez a kifejezés manapság ugyanazt jelenti, mint, hogy: "A király, akit Isten küldött és felhatalmazott". Jézus Krisztus, Jézus a felkent neve tehát: Jézus, az Isten küldte király. És nem csak a zsidók királya, ahogy a kereszt fölötti tábla írta, hanem az egész világ királya. "Krisztus" ugyanakkor a méltósági címe Jézusnak. De hogy saját királyunkká csináljuk Jézust az életünkben, vagy sem, az egy olyan kérdés, amiről mindenkinek saját magának kell döntenie.

Szerző: Roland Werner
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Franko Mátyás
A hit ABC-je: V - mint vétek

"És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátjuk az ellenünk vétkezőknek." Ennek a mondatnak nagy tartalma van. Ez annak az imának egy részlete, amelyet Jézus "mintaimaként" tanított meg a követőinek: így imádkozzanak - a vétkek megbocsátásáért.

Vétek. Egy nagyon kellemetlen szó, senki sem hallja szívesen. Amilyen könnyen észrevesszük másban a hibát, a rossz viselkedést, vagy éppen a vétkeket, olyan nehezen ismerjük be saját hibáinkat. A Biblia viszont nem tartózkodik attól, hogy a vétket nevén szólítsa, nem kerülgeti, mint macska a forró kását. A vétkek, akár kicsik, akár nagyok, fátyol nélkül találhatóak meg: amikor Dávid, a nagy király házasságtörést követett el, majd azt utána gyilkossággal akarta eltussolni, Nathan próféta konfrontálta őt ezzel: "Te vagy az az ember!" Az igazi nagysága Dávidban pedig abban mutatkozott meg, hogy belátta a vétkét, és Istenhez fordult megbocsátásért. .

A vétket jóra fordítani

Hogy vétkek léteznek, az a Biblia egyik legfontosabb lételeme, de ugyanakkor az egész emberiség megtapasztalja. Mindegyik vallásban van arra remény, hogy a vétkeket jóra lehet fordítani. A török vallásban ott van a bizonytalanság, mert hitük szerint nem lehet biztosra megmondani, hogy Isten megbocsátja-e az adott bűnt vagy sem. A hindu vallásban pedig a sok reinkarnáció (ujjászületés) által lehet a felgyülemlett vétkeket "ledolgozni". A görög drámák az emberi életet egy folyamatos vétkezésnek ábrázolják.


Így pedig megcsillan az igazi üzenete a Bibliának: Nem az az üzenet lényege, hogy vétkezünk, hanem hogy a vétkekre kap(hat)unk megbocsátást! Ez az evangélium centruma. Ebben a nézőpontban semmilyen bizonytalanság nincs, Jézus magáravállalta az egész világ bűneit. Ami azóta van, azt Pál apostol egy nagyon jó mondattal fejezte ki: "A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik" (Rómabeliekhez írt levél 5. rész, 20. vers).

Szívből megbocsájtani
De ennek a kegyelemnek a nagyságát csak akkor fogjuk fel, ha saját magunknak is bevalljuk vétkünket. Ezért tartozik a vétek és a bűn felismerése egy hívő életéhez. És nem csak, hogy a saját bűneinknek, vétkeinknek való megbocsátását kérjük, hanem szívből megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek.

Szerző: Roland Werner
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Franko Mátyás
A hit ABC-je: H - mint hűség

Talán ha első látásra másképp is gondoljuk, valójában a hűség a társadalmunk egyik legfontosabb értéke. Egy olyan időben, ahol annyira jellemző az, hogy a kapcsolatok elmúlnak, nagyon kívánkozunk valami tartósra.

Létezik valaki, aki mellémáll, akkor is, ha mindenki elfordul tőlem? Aki elfogad engem, ismerve a legsötétebb oldalait az életemnek, aki tudván a legnagyobb hibáimat gyengeségemben is velem van?

A remény, hogy valaki hű hozzánk, lelkünk legmélyén fekszik, kiszakíthatatlanul. Ugyanakkor azt is észrevesszük, hogy az emberi akaraterő és képesség, hogy egyik ember a másikhoz hű legyen - korlátozott.

Örök kőszikla

A Biblia Istent hűnek ábrázolja. Ő az örök kőszikla, változatlan a hűségében. Saját magához hű marad szavaiban, tetteiben. Isten nem is lehet másmilyen, mert nem tagadhatja le önmagát. Ez azt jelenti, hogy mi mindig, kétségek nélkül bízhatunk Istenben. Isten hű - ez egy erős talpazatot ad. Még a saját hűtlenségünk sem változtathat ezen. Mert ez egy tény: gyakran cselekedünk az ellen, amit mi jónak gondolunk. Nem vagyunk megszabadítva ettől, sem emberként, aki Istenben hinni akar, sem hívőként, aki Jézust akarja követni.


A Biblia Istent örök kősziklaként írja le.

Mindig újra és újra visszaesünk régebbi életformánkba, rossz utat választunk, és a jó ellen cselekszünk. Pál apostol így írta le a konfliktust a között, hogy mit gondolunk jónak, és végül mit teszünk, hogy: "Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok." (Biblia, Rómabeliekhez írt levél, 7. fejezet 16-19. vers) A jó hír viszont az, hogy Isten hűsége független a cselekedeteinktől. "Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja." (Timótheushoz írt II. levél, 2. fejezet, 13. vers)

Leszögezett...

Isten hűsége az az alapigazság, ami összetartja a világot és a személyes életünket. Isten hű a teremtésben és a felszabadításban. A kereszt az isteni hűség jele. A szögek, amik Jézus kezeit és lábait átfúrták, mutatják: Isten Jézust a szó szoros értelmében hagyja "felszögezni" saját szeretetére.

Szerző: Roland Werner
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Franko Mátyás

A hit ABC-je: Cs, mint csoda

Mik is valójában a csodák? Egyszerűen csak olyan események, amit a tudomány nem bír megmagyarázni, viszont valójában egy teljesen természetes háttere van? Vagy esetleg csak beképzeljük őket? Léteznek egyáltalán? Valósak a csodák?

Valós mindenesetre az, hogy sok ember kívánkozik arra, hogy csodát lásson. Pont akkor, amikor határokhoz érnek, amiken nem bírnak átmenni. Betegségben, veszélyben mindig kialakul ez a vágy egy csodára - egy természetfeletti hatalom beavatkozására, egy hihetetlen gyógyulásra, egy veszélytől való megmenekülésre. Itt már csak egy csoda segíthet - mondjuk időnként.

A csodák Istent tükrözik
A Bibliában rengeteg csodát írnak le. A zsidók kiszabadítása az egyiptomiak fogságából csak egy példa a számtalan csodából, amit leír a Szentírás. Ezek a csodák Istent tükrözik, a hatalmát, az erejét, a segítőkészségét, de legfőképpen a szeretetét. Jézus is szinte folyamatosan csodákat művel: gyógyításokat, az ördög megszállásától való szabadításokat, de még a természet hatalmai is szót fogadnak neki: gondoljunk csak a vihar lecsillapítására, de még nem is említettük ezeken kívül a víz borráváltoztatását, vagy a kenyerek szaporítását.

De igazából nem annyira a természetfeletti dolgokról szólnak a csodák. Nem, a csodák igazából azért vannak, hogy megmutassák nekünk, ki is Jézus valójában. Hogy valójában Isten Fia, és osztja Isten leírhatatlan hatalmát, szeretetét. Ezért nevezi az újtestamentum a csodákat "jeleknek" is, mert rámutat arra, hogy maga Isten miféle hatalommal rendelkezik.

Csak semmi show-effekt
A Bibliában lévő csodák magukon kívül rámutatnak arra, aki minden erőt a kezeiben tart. Ezért is írnak róluk röviden, látványosság nélkül. Ezért nem is ír arról a Biblia, hogy léteznek-e csodák - hiszen természetes, hogy léteznek. Istennek nem probléma a csodák művelése. Azon viszont mi csodálkozhatnánk el, hogy Isten - látszólag - miért olyan kevés csodát művel. Talán összefügg ez a mi kicsinyes hitünkkel, és azzal, hogy nem akar minket a hitre kényszeríteni. És biztosan azzal is, hogy számtalan csodát egyszerűen nem veszünk észre...

Autor: Roland Werner
Forrás: NEUES LEBEN . Das Christliche Ratgeber-Magazin
Fordította: Ifj. Franko Mátyás