42 millió abortusz világszerte

Minden második gyerek, amelyik a fejlett világban megfogan, nem látja meg a napvilágot - a terhességmegszakítások miatt. A szegényebb országokban ez az arány alacsonyabb (100-ból 29). Egy kutatócsoport becslése szerint az egész világon 1995-ben mintegy 46 millió volt az abortuszok száma, 2003-ra 42 millióra csökkent.

A tudósításon, amelyet pénteken a "The Lancet"-ban, (tudományos magazin) adtak közre, öt kutató dolgozott a Egészségügyi Világszervezetből (WHO) illetve a New Yorki Jóvátételi Intézetből. Az abortuszok számának csökkenése visszavezethető a jó védekezésre Kelet Európában.

Keleteurópai nők: több abortusz, mint születés

Akármennyire is kínos tud lenni, a legjobb döntés, ha az igazságot mondjuk. Bátorság kell hozzá, és biztos, hogy egyes embereket meghökkentünk, illetve megsértünk vele. De még mindig jobb, ha mi magunk valljuk be, mintha harmadik személy által derül ki - mert akkor ráadásul ott állunk, gyáva hazugként. Aki be tudja vallani, hogy elrontott valamit, és aki utólag nagyon bánja már, kérhet még segítséget és bocsánatot is. Ez ugyan megtöri a végső büszkeségét az embernek, de megmenti a barátságokat, és mindent sokkal jobbá tesz. "Ne legyetek többé buták. Kezdjetek egy új életet, legyetek érettek és józanok." (Példabeszédek 9,9)

A kommunista uralom alatt (Románia kivételével) az abortuszok száma kimondhatatlanul magas volt, mivel a nők kénytelenek voltak dolgozni, és óvszer, illetve tabletták csak kevesek számára volt elérhető. De hiába az egyre eredményesebb védekezés, 2003-ban Kelet európában még mindig több volt az abortusz, mint születés: 105:100. A terhességmegszakítási arányszám Nyugat-, és Dél-Európában (100 szülésre 60 abrtusz jut) alacsonyabb, mint Kelet-, és Délkelet Ázsiában (100:90); Észak Amerikában pedig 100 terhességre 33 abortusz esik.

Világszerte, 2003-ban 1000 nőből a szülőképes korosztályból (15-44 éves) körülbelül 29 ölette meg ily módon gyermekét. 1995-ben 35. Fejlett országokban a skála 39-ről 26-ra zuhant, fejlődőkben pedig 34-ről 29-re. Az arány mindkét esetben hasonló, annak ellenére, hogy nyugaton a nők ritkábban esnek teherbe.

Kína abortuszkényszere

A hatalmas népességszáma miatt Ázsiában 2003-ban 26 millió terhességmegszakítást hajtottak végre - ebből 9 milliót Kínában, ahol ragaszkodnak az erőltetett egygyerek-politikához. Mivel a szegényebb roszágokban az abortuszt nem engedik meg orvosi indok nélkül, a tudósok becslése szerint, 20 millió nő nem teljes biztonsággal szakítja meg a terhességét (Kelet-Afrikában 39 nő 1000-ből, Latinamerikában 33). Ily módon évente 70 000 nő hal meg, és feltehetőleg 5 millióan szenvednek utána - átmenetileg, illetve egy jelentős részük egész életükben.

Felmérhetetlen fájdalmak

A fájdalmak, amit a nők egy abortusszal felvállalnak, felfoghatatlanok. A kutatócsoport a munkája alatt megállapított számok a kommunista korszakok rettenetes következményére mutatnak: Úgy tűnik, ott a nőléthez tartozik az abortusz - még 15 évvel a kényszeruralom után is. Egyrészt, mert a nők a terhességmegszakítás korszakában nőttek fel, másrészt, mert többmillió nőnek továbbra is keményen dolgoznia kell, hogy víz felett tudja magát tartani, és ezek mellett nem akar (még több) gyereket. Ebből a szempontból Európa még messze nem nőtt össze.

A Föld legtöbb szegény területén a nők saját egészségüket teszik kockára egy terhességmegszakítással, legfőként a Szaharától délre. Dél-Afrika kivételével mindegyik abortusz a feketeföldön közepes, vagy magas kockázatot hordoz. És mégis a nők az abortusz mellett döntenek, sokszor azért, mert a férfi nem akar felelősséget vállalni, vagy mert "meglógott".

A Nyugati körülményekről az afrikai nők csak álmodozhatnak. De itt a gyerek számtalanszor nem tartozik a karrier-, és élettervbe. Keresztény szemszögből a nők visszautasítják, amit Isten akar nekik ajándékozni, hiszen a gyermekek Isten ajándékai. Fel kell tennünk a kérdést: Miért nem akarják a jólétüket feláldozni, és miért nem akarják utódaikkal együtt élvezni azt?

Amiben a legújabb beszámolóban nem esik szó, az nem más, mint amit a tudós, Philip Ney már évek óta az asztalra helyezett: Az orvosilag kifogástalan abortuszoknak is előreláthatatlan és nehezen gyógyítható következményei vannak: fizikai ingadozások, depressziók. Hibásnak érzik magukat, nem csak a nő, és partnere, hanem a gyerekek is, akik azt kérdezik, hogy ők miért élhetnek, s a testvéreik miért nem? Sok nő ugyanakkor egy-egy abortusz után nehezen esik ismét teherbe...

Autor: Peter Schmid
Forrás: Livenet.ch
Fordította: Ifj. Frankó Mátyás
Lelki intelligencia?

"Közkedvelté vált a hitről és a vallásokról való vitatkozás" - mondja Elvira Bader nemzeti tanácsadó azon a konferencián, melyet 10. alkolommal rendeztek meg a Bernben. A közös elgondolkodás témája Svájc lehetséges jövövője volt. A hit és társadalom viszonyát a média is gyakran tematizálja.

A "posztmodern" ember keresi az igazat, és a bizalomra méltót. A spiritualitás divattá vált. A menedzserképzésben a spirituális értékek is egy nagyon fontos szerepet kapnak. Olyan címek, mint az "Értékekkel való vezetés - spirituális kompetencia a vállalatban" egyáltalán nem ritkák. Pszichológusok és tanácsadók belátták, hogy a szellemi és az érzelmi intelligencia szükséges, de ugyanakkor nem elég ahhoz, hogy egy vállalat gazdaságilag és emberileg sikeres legyen. A spirituális intelligenciára is szükség van. Ez az a képesség, amivel a kérdésekre -miután értelmüket és értékét meghatároztuk-, kielégítő választ is lehet adni.

A dolog értelmét és értékét való keresésünk alatt az ember nyitott a spiritualitás minden fajtájára. Egy erős krisztusi morálra alig van szükség. Mégis, az uralkodó divat lehetőség, hogy ezt a nyitottságot a krisztusi közösségekben is felfogjuk. Hiszen a templomi közösségek feladata nem más, mint a felszabadító jézusi üzenetet az időhöz méltóan, életszerűen továbbadni, hogy megérinthetővé váljék, és értelmezhetővé.

Emellett, mint hitvalló krisztuskövetők, senkit sem szabad a saját meglátásunkról győzködni, még kevésbé szabad nyomást gyakorolnunk! De persze szeretnénk elmondani, ami a mi életünket hordozza, ahol segítséget, reménységet, otthont találhatunk. Jómagam mindig megcsodálom, ha valaki egy keresztény üzenet által megszólítva, a szívükben a Szentlélek által megérintve, saját akaratukból térnek rá, és teszik meg az első lépéseiket a hit útján.

Egy idősebb úr, aki éveken át különböző spirituális ajánlatokat keresett, egy hitkurzusban megismerte Jézus Krisztus személyét. Azt mondta nekem: "Végre megtaláltam azt, amit mindig is kerestem." Krisztustól az élete új erőre kapott. Megfigyeltem, hogy a szeretettel telített hitnek erős kisugárzása van.

Hogyan "tegyünk ajánlatot"?

Hogyan adjunk, mi, keresztények, a nem-keresztényeknek ajánlatokat a spirituális piacon? Az én mottóm szerint: Nem egymás ellen kell harcolni, hanem nyíltnak kell lennünk egy őszinte beszélgetésre, amelyben meggyőzhetjük a másikat a saját hitünkről, a szeretetről és a reményről. Krisztus magként szóratott a Földre, s ez a mag magában foglalja az egész életet. Ennek a magnak az életerejében való bizalmukban tudnak a keresztény egyházak valamit tenni a békében való együttélés, a szabadság, és minden ember méltósága érdekében. .


Alfred Aeppli

Autor: Alfred Aeppli - lelkész
Forrás: ideaSpektrum Schweiz . Evangélikus Hírmagazin
Fordította: Ifj. Frankó Mátyás

Mikor válik veszélyessé a hit?

Szükségünk van hitre - hit nélkül nem tudunk élni. De mikor csúszik át a hit olyan sötét zónába, ahol már csak fanatizmusról beszélhetünk?

Az, hogy a gyerekek felnőnek, hit nélkül elképzelhetetlen. A kicsiknek szükségük van megbízható emberekre, akikre számíthatnak, akik elhárítják az akadályokat útjaikon, akik velük nevetnek, letörlik könnyeiket és felveszik az eltörött poharat. Ha a szülők valami nagy dolgot művelnek, a gyerekek mindig velük vannak - bizalmukkal.

A hit meggazdagítja a kapcsolatokat

Hívők, az Istennel - Aki megteremtette a világot és legutóbb Jézus Krisztus személyében jelent meg - egy sokkal tágasabb bizalmat tudnak kiépíteni. Hogy is hibázhatna az Isten? A szülőkkel való ősbizalomból kiindulván egy nagyon erős bizalmat alakíthatunk ki a Mennyei Atyánkkal. Ez a hit belső nyugalmat ad nekünk, kikapcsolódást, bátorságot és bizalmat teremt, hogy szembeszálljunk az élet nehézségeivel. Isten jót tett velünk azzal, hogy Jézust, mint Megváltót, Úrként és barátként nekünk ajándékozta. Ez a krisztuskövető hit veszélyes lenne? Szinte elképzelhetetlen. Folyamatosan megismerkedünk olyan emberekkel, akik velünk járnak ugyanazon az úton. Ezekben a kapcsolatokban a hit többféle módon tükröződik, és meggazdagítja őket egy plusz dimenzióval.

Szekták: a valamik, vagy valakiktől való függőségek hálója

Nos, léteznek viszont olyan szekták, akik magukat krisztuskövetőknek vallják. Közösségek, akik az embereket befolyásolják, és olyan dolgokra kényszerítik őket, amik teljesen Isten törvénye ellen szólnak. Amikor a külvilággal való kapcsolatoktól megfosztják az embereket, tilos minden barátság a "világi" emberekkel, amikor a vezetők a tagokat elméletekbe kényszerítik és fenyegetésekkel maguknál tartják, amikor a szektából mégis kilépőknek évekig rémálmai vannak - akkor valami nagyon nincs rendjén, akkor ezek az emberek súlyos visszaélést követnek el a hit ürügyén. Ilyenkor azonban nem a hit perelhető, hanem a vezetők, akik visszaélve a "hitttel" saját hatalmi játékukat játszák - őket kellene ilyenkor felelősségre vonni.

Más vallások - más istenfélelem

Továbbá a nem-krisztuskövető vallásoknál is beszélnek "hitről". Itt viszont nem egy bizalom-kapcsolatról van szó, mint amilyet Isten megalapozott. Akkor is, ha ez egy mély tisztelet, vagy egy érzelmi köteléknek nevezhető. A krisztusi hit teljesen más viszony, mint amit más emberek más vallásokban az istenségekkel kialakítanak. Mert egyik vallásban sem fordult az Isten úgy az emberekhez, mint ahogy azt Jézus Krisztusban megtörtént.

Egyik hindu-isten sem vált emberré, halt meg, majd támadt fel, és ment a mennyekbe, hogy a követőiért kiálljon és végre magához szólíthassa őket. Ilyen csak Jézus Krisztusnál van. A hinduk istenségeket imádnak mítószok alapján, sámánjaik pedig szellemekkel járnak és megpróbálják őket rábeszélni arra, hogy segítsenek rajtuk. A muszlimok Allahhoz imádkoznak - de ő teljesen felfoghatatlan; minden teremtettől kívülálló; az akarata mindig rejtve marad. Az arab szó "Iszlám" magába foglalja mindezt: ez az alávetettség.

Melyik hit?

Röviden: Amikor "hitről" van szó, utána kell kérdeznünk, hogy a bizalmi hitre Istenhez, az Atyához a mennyekben gondolunk, arra a hitre, amit Jézus Krisztus letett elénk - vagy, hogy egy valamitől függő másik istenséggel (vagy épp egy szektavezérrel) való kapcsolatról van szó.

A legalkalmas biztosíték egy rossz hit-kapcsolat ellen a Biblia olvasása. Amikor komolyan belemélyedünk a Bibliába, akkor Isten továbbvezet minket és belsőleg megerősít, hogy pozitívan tudjunk fejlődni. A Biblia olvasásán keresztül és nyílt beszélgetések más embereken keresztül megerősödik a hitünk, és megtisztul látásunk azoktól az akadályoktól, melyeket egy-egy hitetlen, reménytelen, szeretetetlen gonodolat kelthet bennünk: Ilyenkor meglátjuk, Ki szabadít meg minket, és - Istennel való bizalmunkal - egyenesen tudjuk folytatni utunkat.


Autor: Peter Schmid
Quelle: Jesus.ch
Fordította: Ifj. Frankó Mátyás
A halottak közöttünk vannak?

Az elhunytak lelkei közöttünk élnek? S ha igen, akkor kapcsolatba kellene velük lépnünk, hogy valami fontosat mondjanak nekünk, esetleg útbaigazítást adjanak számunkra?

Egy idősebb ismerősünk, aki nemrég veszítette el a férjét, gyakran érzi úgy, hogy amikor foteljában üldögél, férje mintha figyelné... Valóban ott van a férjének lelke vagy csak a fájdalma miatt érez így? De tényleg, hol vannak a holtak lelkei? A választ nemcsak a keresztények, de minden civilizáció, így már a kelták is keresték. A kelták szerint samhain ünnepén, amely november 1-re esik (ennek elpiacosult ripacskodó változata a Halloween, mely idióta jelmezeivel egyre erősebben próbál beékelődni a középeurópai kultúrába, sajnos a tudatlanság, az általános érzelmi sivárság miatt nem is eredménytelenül - Megjegyzés a fordítótól: fm) amikor is a kelta óévet, s újévet ünnepelték. Hitük szerint a túlvilág felé tartó lelkek - akik abban az évben meghaltak -, "útközben" még egyszer elvegyülnek az élők között...

Újkori bűvölet...

A korabeli szellemhit nem úgy választotta szét a látható és láthatatlan világot, ahogyan azt mi a 18. század óta tesszük. A felvilágosodásnak a materialista ága, amely 1700 körül hajtott ki, tagadott mindenféle "életet" a testi halál után. A művelt európaisághoz hozzátartozott, hogy az ember megvetéssel beszéljen a lélekhitről. Érdekes módon az elmúlt egy-két évtizedben az ezotéria köntösében mégis újra reneszánszát éli a szellemhit, amihez a globalizáció is nagyban hozzájárult, hiszen naponta kerülünk kapcsolatba olyan távoli kultúrákkal, ahol a szellemekkel való kapcsolat a hétköznapok része.

Hol vannak tehát a halottak?

Olyan helyen, ahová nekünk élőknek nincs, s nem is lehet kapcsolatunk. Ezen a helyen várják a feltámadást, amikor is Jézus Krisztus, a mindenek felett álló Bíró, megítél mindnyájunkat. Jézus egyik jeruzsálemi párbeszédében a következőket mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn 5,25-29)

Minden kapcsolat
a halottakkal tilos...

Izráel Istene a kezdetektől fogva megtiltott bármiféle kapcsolatot a halottakkal. "Ne legyen köztetek olyan, aki fiát vagy lányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik." 5Móz 18,10-12 A zsidók abból az Egyiptomból menekültek el, ahol minden földit a túlvilági hatalmak befolyásoltak. Nem csoda, ha számukra meglepetésszerűen új volt az Élet Istenének a megtapasztalása, aki a hétköznapi örömökben és azok teljességében nyilvánult meg.

A Bibliában a Halál ellenség képében jelenik meg. "Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." 1 Kor 15,26 Egyébként a halottakkal, "tartózkodási helyükkel" eddig az eljövendő időpontig a Szentírás nemigen foglalkozik, inkább az élet dolgaival törődik.

Az életre fókuszálva

"Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."

A történet üzente ez:
Nincs visszaút! Az élőknek az élőkkel kell törődniük, úgy ahogyan Isten azt a parancsolataiban kijelentette.

Újjáteremtve Istennél...

Pál apostol, aki az első század legjelentősebb evangéliumhirdetője, sokat foglalkozott a feltámadás kérdésével. Maga is azt remélte, hogy még az ő életében visszajön Krisztus, ítélni élőket, s holtakat, s újjáteremt mindent, s így megszűnik a test szenvedése is. Ugyanakkor minden vélekedésen és várakozáson túl, ami a holtakat, s birodalmukat illeti, fájdalmaink és gyengeségeink ellenére is az örömmel teli várakozást ajánlja, azon az úton, amely egyedül az Istenhez vezet. S ez nem más, mint a Jézus Krisztus.

Szerző: Peter Schmid
Forrás:Livenet.ch
Fordította: Franko Mátyás

Fordító megjegyzései: A feltámadás utáni vágy a zsidó és keresztény elgondolásban a következő: Az ember testből, lélekből és szellemből áll. (A szellem szót azonban csak azokban a nyelvekben kell használni, amelyek nyelvi fejlődésük során elveszítették azt a képességet, amit viszont az ősi magyar nyelv megtartott, pl. a "lélek" szóban is. Azok számára, akik főleg a neoprotestáns (főleg angolszász) teológiai irodalom emlőin nevelkedtek ez gondot jelent. De számukra nemcsak ez jelent problémát, sok más dolog is... amit nem bírálatnak, hanem egyszerű tényközlésnek szánok. A magyar gondolkodásban a test és lélek fogalmak igen jól jelölik a látható és láthatatlan világ valóságait, ezért külön nem szükséges a "szellem" szót hangsúlyozni, hiszen az a "lélekben benne" van.

Mindazonáltal amit mi test-lélek kettősségének vagy test-lélek-szellem hármasságának gondolunk-vélünk, az Isten egynek, azaz embernek látja. Ezért engedte Isten, hogy Jézus feltámadott testét érintsék és megtapasztalják, hogy bár a Feltámadott velük együtt evett és ivott, de az a másik a világ, ahová hivatalosak vagyunk mi is, az nem nem evésnek és ivásnak helye, hanem időn és téren, emberi elképzelésen túli egészen más, Egy-Isteni-Világ. Aki pedig még - a JóIsten kegyelméből - ideát van, ne okoskodjék úgy, mintha már járt volna odaát... (fm)

Elcsesztem... és most?

Vannak kellemetlen pillanatai az életünknek, amikor a következményektől való félelmünk éjszakákon át ébren tart, és kevés kis alvásunkból kora reggel a rossz lelkiismeretünk ébreszt. Ott fekszünk, és azt kívánjuk: bárcsak meg nem történtté tudnánk tenni azt az egy, szerencsétlen pillanatot, amivel minden elkezdődött... Kínos zsákutcában vagyunk és tudjuk: Valamit alaposan elcsesztünk és nincs visszaút. Ennyi.

Forgolódhatunk, ahogy csak akarunk, de a problémák csak úgy nem illannak el. Sőt, általában a szituációk még rosszabbak lesznek, amennyiben megpróbáljuk eltussolni őket, illetve kifogásokat találunk ki rájuk. Fennakadunk a hazugság, a kifogások és a problémák hálójában.

Beismerni az igazságot

Akármennyire is kínos tud lenni, a legjobb döntés, ha az igazságot mondjuk. Bátorság kell hozzá, és biztos, hogy egyes embereket meghökkentünk, illetve megsértünk vele. De még mindig jobb, ha mi magunk valljuk be, mintha harmadik személy által derül ki - mert akkor ráadásul ott állunk, mint egy gyáva hazug. Aki be tudja vallani, hogy elrontott valamit, és aki utólag nagyon bánja már, kérhet még segítséget és bocsánatot is. Ez ugyan megtöri a végső büszkeségét az embernek, de megmenti a barátságokat, és mindent sokkal jobbá tesz. "Ne legyetek többé buták. Kezdjetek egy új életet, legyetek érettek és józanok." (Példabeszédek 9,9)

Újra elkezdeni

Isten szereti az embereket. Irgalmas, és megbocsát annak, aki kéri Őt erre. (Dániel 9,9) Egyes emberek talán nem rögtön bocsátanak meg nekünk. De Isten megbocsátja a bűneinket, és ezzel az újrakezdés jogát adja nekünk. Nincs mindennek vége, kapunk egy második, egy harmadik, egy negyedik esélyt. Az is fontos, hogy saját magunknak megbocsátsuk hibáinkat. Senki sem tökéletes, és Isten maga adja az újrakezdés lehetőséget. Ne fosszad meg magad ettől a lehetőségtől úgy, hogy nem bocsátasz meg magadnak.

Konzekvenciák viselése

Akkor is, ha Isten megbocsátja bűneinket, ott maradnak a konzekvenciák. Kellemetlen lehet a következmények viselése, de ugyanakkor jó, ha megkapjuk azt a lehetőséget, hogy valamit jóvá tehetünk. Bocsánatot kérhetünk emberektől; megpróbálhatjuk az okozott károkat minimalizálni. Itt sem hagy minket cserben Isten, ha segítséget és ötleteket kérünk tőle. És mivel Isten Gondviselő Isten, ezért még a rosszból is tud jót csinálni.

Autor: Miriam Weigert
Quelle: Livenet.ch
Fordította: Ifj. Franko Mátyás