Jézus Krisztus mondja: "Azok a beszédek, amelyeket én mondtamn nektek: lélek és élet ". Jn 6,63

2006. július 30. hétfő

Szépen mondja ősi magyar nyelvünk: ami lélektelen, az élettelen... Ez nemcsak tárgyakra vonatkozik, állati, sőt emberi életet is minősíthet. Vegatív lény - mondjuk néha. Eszik, iszik, nemzőképes utódokat hoz létre, de az élete: lélektelen. Jézus szavai "lélek és élet" egyet jelölnek: a szentséget. (Protestáns felfogás szerint: Szent az, ami Istené.) Ha egy élet Istené, akkor az szentséggel telített. Ha megnézzük korunkat, s benne nemzetünk valóságát, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy egyre többen vannak azok, akiket nem elégítenek meg az élet rutin-dolgai, többre teljesebbre vágynak: az Életre. De mi is az élet? Egészség? Nemcsak az... Jólét, biztonság? Nemcsak az... Meglátni gyermekeinkben és unokáinkban az élet folytonosságát, a jövő reménységét? Az élet ennél sokkal több! Az élet:szentség! A Szentség vonzásába került emberek életük hiányosságát (szenvedésit) naponként elhordozva is tudják és érzik: életük teljes. Mert Isten "tenyerén" érzik magukat. Aki nem érezte meg még egyszer sem, mit jelent ez, az azt sem érti, amit Jób így mond: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk". Mert Isten világa ilyen "irracionális", ami rossz, az is jó, mert Ő a rosszból is jót tud előhozni. Amit Jézus mond: az a teljesség ígéretét adja. Nem csak földi jutalmat ígér - "Bizony mondom néktek, hogy gonoszok és jók már itt a földön megkapták jutalmukat" -, hanem az élet utáni lét istenes örömét is. Sokan vannak, akik eszelős igyekezettel próbálják életük rövidségét az élvezetek halmozásával meghosszabbítani. Hasztalan próbálkozás ez, hiszen az idő (is) Istené... ha akarja, megáll, ha akarja felgyorsul... ez nemcsak szubjektve igaz: lásd kvantumfizika, relativitás-elmélet! Ami azonban mindennél fontosabb: az élet dolgai a szeretet megélésében nyerik el súlyukat, jelentőségüket. Itt, ebben a dimenzióban (Isten világa) formálódik az, amiért megmaradt Egyház, s mindig születnek új bizonyságtevők, s ezt a csodálatos szót így formáljuk ajkunkon nemzedékről nemzedékre: áldás. Amiért ma imádkozunk: A megtapasztalt hiányok ellenére is: a teljesség naponkénti vonzásáért. A mai nap imádsága: Urunk, Istenünk! Áldunk Téged jóságodért! Köszönjük, hogy naponként sok jót teszel velünk - kérésünk nélkül is. Oltalmazz minket ezután is! Ámen.

Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halódóban vannak...". Jelenések 3,1b-2

2006. július 28-29. szombat-vasárnap

Születés és halál. Két misztikus állomás közötti néhány évtized - jobb esetben. Egy dallam, amit meghatároz a hangnem, az a néhány ütem, amit az Isten belénkplántált. Élet. A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki meghal, az a létezés már többé nincs, elveszett örökre. Az élet megismételhetetlensége, egyszerisége szentséget hordoz. Ugyan ez alig látszik az embervilágban, de ez csak az embert minősíti. Az élet - sok nyomorúsága ellenére is - kívánatos: élni jó. Miért szól történelmünk mégis arról, hogy az emberek milliói egymást halomra gyilkolták? Miért ez az egyetemes gonoszság fajok és nemzetek között, s miért nem mentes a rosszakarattól a család, a szűkebb közösség sem? "Az a neved, hogy élsz..." Így hívnak minket, hiszen erre hivattunk: az életre. Nagyszerű dolgok építésére, s nem rombolására, a teremtettség szépségének csodálatára, s nem annak elpusztítására. Az angyal szava több mint kiábrándító: "élsz... pedig halott vagy." Manapság gyakran beszélnek a halál kultúrájáról. Az önmagát manapság különösen is istenítő ember, az "Én"-t oltárra emelő 20-21. századi embertípus feladta a leckét a következő generációknak! Szinte új mértéket kell kitalálni a felhalmozott szociális igazságtalanság-, és problématömeg nagyságára... új szavak születnek, hogy lefedjék azt mérhetetlen visszaélést, amit elkövetnek a természet ellen - őserdők kiirtása, génmanipulált növények és állatok létrehozása... csakis azért, hogy az ember mohóságát kielégítsék... halálvirágos "élet"! "Pedig halott vagy..." Semmiféle nyüzsgés és kommunikációs túlaktivitás nem rejtheti el a tényt: halott vagy! Párkapcsolatok korai megfulladása, generációk közötti bizalom totális megmerevedése, gyereknevelés hullafoltjai, gazdáság és politika rothadása... Jelei a halálnak! Mindennek oka: a hitetlenség, az Isten-telenség... Van-e kiút? Van-e szabadulás? Emberileg nézve alig... de ami az ember számára lehetetlen, az az Istennél lehetséges. Bármilyen megpróbáltatások is szakadnak életünkre: terhek, gondok, bajok, szenvedés, betegség, veszteség... Csak Istenben "felébredve" van megoldás, Benne és Általa van értelme életünk néhányütemnyi dallamának... Földi életünk lehet nyitánya Isten végtelen dalának, de lehet disszonáns záróakkordja is egy létezésnek... rajtunk múlik, a felismerésünkön. Amiért ma és holnap imádkozunk: Megújulásért, ébredésért, a közösségért. A mai nap imádsága: Urunk, Istenünk! Könyörülj rajtunk, hitetlenségben, szeretetlenségben és reménytelenségben vergődő népeden! Térítsd magadhoz elfordult gyermekeidet! Ámen.

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.". Jn 6,67-68

2006. július 27. péntek

Jézust követni nem az ész nagyságától függ, hanem a szív erejétől. Sokan jutottak el, jutnak el mai is a keserű tapasztalatokon át a végkövetkeztetésig: ezt így nem csinálom tovább. Templompadokat "koptató" hívek, egykor igét hirdető papok fordítanak hátat URuknak, hogy aztán a maguk esze szerint kezdjék el irányítani életüket. Szomorú, de igaz kép... Jézust sokan elhagyják. Megnemértésből, félelemből. Az okok ma is ugyanezek... ok akad bőven, ha más nem, akkor jön a megfellebezhetetlen érv: nincs időm. Péterék lelkében is meg-megfordul egy-egy furcsa gondolat, melyre Jézus egy kérdéssel reagál: "Ti is el akartok menni?" A nyílt kérdés őszinte választ gerjeszt: "Uram, kihez mennénk?" A történet ma is ismétlődik és sokan maradnak el az úton... lelkük más hangnak engedelmeskedik: csábítóan süvít a hatalom szava, édes ábrándba ringat a pénz csengése. Örök élet beszéde. Hitvallásos válasz, ami minden korban megdöbbentően szól, mert egy másik világ létének bizonyosságát hordozza, sugározza. Ebben a világban meg lehet mosolyogni, el lehet vetni az ilyen válaszokat. A látható világban általában az ész diadalmaskodik, de Isten láthatatlan világának erőterét (szenvedés, halál) egy pillanatra is megtapasztalva szertefoszlik a ráció dicsősége... Ilyenkor nagyon kell az örök élet beszéde, mert ez a megmaradás biztosítéka, ez ad hitet a továbblépésre. Amiért ma imádkozunk: Hitvalló életekért, az egyház jövőjéért. A mai nap imádsága: Uram! Erősítsd népedet, s kezdd rajtam! Ámen.

Az ÚR fölegyenesíti a görnyedőket. Zsolt 146,8

2006. július 26. csütörtök Amiért ma imádkozunk: Hogy észrevegyük egymás terhét... A mai nap imádsága: Uram! Te látod életem nehézségeit, küszködésemet. Kérlek segíts meg engem erővel, adj nekem társakat gondjaim hordozásában, s engedd meg kegyelmesen, hogy életem hibáin okulva, derűsen tudjak a jövőbe tekinteni, s örömöt tudjak megosztani másokkal is! Ámen.

Akinek nem kellett életében erőn felüli terhet cipelni, nem is tudja mit jelent: görnyedni. Hiába a fiatalság duzzadó ereje az izmokban, az erős elhatározás, a"hó-rukk!"-stratégia, vannak terhek, amiket hordozni szinte lehetetlen: túl nehezek. Igaz ez lelki értelemben is. Be kell látni a gerinc terhelhetősége véges... Ilyenkor két lehetőség előtt áll az ember. Mivel az ember önfejű, akartos és nehezére esik a kérés, ezt mondja: "Megpróbálom, de most másképpen! Csak azért is megmutatom! Nem igaz, hogy egyedül nem bírom..." Az ilyen makacsságnak sokszor szomorúság a vége. A másik lehetőség így hangzik: egyedül nem megy, hát segítőtársa(ka)t keresek! Az egymásrautaltságban megindul a közösségi gondolkodás, azután szép lassan kirajzolódik a megoldás is. A közösségben gondolkodást a ma embere elfelejtette. Cégek panaszkodnak, hogy hiába a sokdiplomás okos emberük, csoportban, egymásra utalva nem tudnak dolgozni, márpedig a feladatok - komplexitásuk okán is - csoportos megoldást igényelnek. Nincs ez másképp a családi életben sem. Együtt kell dolgozni, ami sokszor nem könnyű, de az elért eredmény feledtetti az izzadságos pillanatokat. Vannak terhek, amiket a család sem tud egyedül elhordozni. Ilyenkor lép be egy jól szervezett közösség (a társadalom) szociális segítségnyújtása. Ha egy társadalomban túl sok az önző, csak magára gondolni tudó ember, akkor ez oda vezet, hogy a teherhordozás igazságtalanná válik... azaz, mások hordják azokat a terheket, amik hordozásában nekem is részt kellene vállalnom. A káini agresszivitás manapság sokszor visszaköszön: "Tán őriző pásztora vagyok a pásztor öcsémnek, vagy mi van?" (rabbinikus fordítás). Nem foglalkozom a kisebbel... ő dolga... ha belegörnyed is, mi közöm hozzá? Az adok-kapok, szemet-szemért fogat-fogért ószövetségi elv igazságosnak tűnik, de nem építi a közösséget. Egy valami lendít csak magasabbra: a szeretet. Az ÚR szeret, s ez a nagy szeretet egyenesíti a görnyedő embersorsokat. Isten nem eltipor, hanem felemel. Fontos vagyok neki - még én is - olyannyira, hogy képes értem mindent megmozgatni a környezetemben, hogy végre észrevegyem: Nála és Vele együtt van életemnek megoldása. Ez az evangélium.

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk. JSir 3,22

2006. július 25. szerda

Még mielőtt végképp elsuhanunk néhány évtizedes szenvedésünk színteréről, ebből a gyönyörűnek teremtett földi világunkból, egyszer-kétszer átvillan rajtunk a gondolat: szeret az Isten. Ha nem így lenne, már rég pont került volna életünk végére. Nem az Isten haragja az, ami előidézője egy-egy kritikus, életveszélyes pillanatnak - hanem mi magunk, a bennünk lázongó, elégedetlenkedő ember. Míg az egyik oldalon a mindenkori történelem kortárs szentjei irgalomról, megbocsátásról, szeretetről beszélnek, addig a másik oldalon jogosság és önrendelkezés alapján kard után nyúlnak... Pedig "aki kardot fog, kard által vész el" - mondja Jézus. Mi az az erő, készség az emberben, mely felébreszti bosszút? Miért nem tanul múltjából az ember? Miért nem elégséges az okulásra akár csak egy huszadik század, a gázkamráival, gulágjaival és atombombáival? Hatalom-éhes diktátorok, magukat különbnek tartó nemzetek mindig akadnak, s folyamatosan egymásra rontanak... de miért is? Mert tudják, hogy ebben a földi világunkban lehetne szépen és boldogságban élni, de szívükben elrejtve érzik az Isten hiányát... a tátongó űrt pedig hamar kitölti a "légió", mert sok neve van: önzés, kivagyiság, gonoszság, bírvágy, bosszú, irígység... Hány és hány emberlélek morzsolódik fel ma is, mert hamis büszkeségből, önrontó dacból nem hajlandó meghajolni az élet igazsága előtt: azaz, minden jó, minden szentség, a test és lélek (illetve akinek fontos a jobb megértéshez: szellem is) harmóniája csakis az Isten erőterében áll össze egységgé. Csakis ott, Nála olvadnak a kérdések és válaszok, a háborgó miértek és kijelentett titkok Eggyé... Amit mi mindebből itt és most, néhány pillanatra megsejthetünk: szeret az Úr... s szeretetét átélve felismerhetjük: a nagy igazságtalanságok, szenvedések, de elkövetett bűneink nehezen hordozható következményei is csak Istenben nyernek feloldást. Végünk lehetne... de még sincs itt a vég... mert az ÚR szeret. Amiért ma imádkozunk: Külső és belső békéért. A mai nap imádsága: Uram! Te látod az embervilág mohóságát, az egyes ember bűnét és nyomorúságát. A kínzó kérdéseinket, s ügyetlen válaszainkat. Könyörülj rajtunk, hogy teremtett gyönyörű világunkban dícséretedet még sokáig énekelhessék gyermekeid! Ámen.

"Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le." Jn 6,41b

2006. július 24.kedd

Kenyér... a mindennapi. Az élet biztosítéka. Nem egyszerűen alapvető élelmiszer, hanem a szimbólumok királynője. (A király a víz...) Jézus mondja: kenyér vagyok... de felülről jövő! Ha van valami a jelzi a "földit", az anyagvilághoz kötöttségünket: az a testünk. Szomjazunk és éhezünk... A "mindennapi" pedig nem a fentről jövő megfoghattalan, hanem a búzatáblák gyümölcse, a megfogható, ízlelhető élet: a kenyér. De mi is a kenyér? Az elvetett reménység beérett gyümölcse, a búzaszemekbe zárt érlelő napsugarak. A felülről jövő éltető fény, milliárdnyi búzaszem-ajándék-csomagocskái... az Élet, a mindennapjaink garanciája. Az élet, ami még ma van, holnap véget érhet: kozmikus katasztrófa(meteoritok), atomháború, titkos laboratóriumokból kiszabadult vírusok... Az élet tehát ígéret. Nem több, de nem is kevesebb, mert az ígéretet az Isten adja és Ő be is tartja, amit ígér - "Nem ember az Isten, hogy hazudna". Amennyire szükségünk van a mindennapi kenyérre, olyannyira szükségünk van az ÉLet Misztériumának megélésére. Az Élet Titka megnyilvánul, születésben és halálban, szerelemben és művészetekben, szavainkban és alkotó "munkás" hétköznapjainkban. Az ember a huszadikszázadi nagy titoktalínátásainak (Isten-telenítési mozgalmainak) meglett a következménye: eluralkodott gonoszság: lásd világháborúk - ami persze soha nem a kisember "játéka". A lélekben tántogó űr keletkezett. Amit korábban az Isten töltött be, most minden más emberi tölti ki. Igaz a szociológus kijelentése: "a távlatnélküli, a megalázott agresszívvé, öncentrikussá válik." Kell(ene) tehát a lélek Kenyere, amely megelégíti a lelket, s a rövidlátás kényszere után elhozza a távlatban gondolkodás szabadságát. Jézus mondja: "én vagyok az a kenyér." Ő a megtestesült Fény, az Isten Küldötte, a Meg-váltó. Aki átváltja/átteszi életünket egy másik vágányra, ami nem a szakadékba vezet, hanem az ígért országba. Titok ez... az Isten titka. Nyár van, s odakinn aratnak. A kombájnok falják a táblákat, szorgalmasan gyűjtik a megtestesült csodát, a csokorba kötött fényt: a kalászt... Jövőnk ígéretét, az életet fenntartó búzaszemeket csűrbe hordják... ebből lesz a mindennapi kenyér, s az ünnepi kalács. Ha nincs ünnepünk, nincs értéke a felhalmozott javaknak se, ezért ha asztalon a kenyér, adjunk hálát érte... mert a mai hálaadásban rajzolódik ki a holnap ígérete. Amiért ma imádkozunk: Testi és lelki szükségleteinkért... A mai nap imádsága: Urunk Istenünk! KÖszönjük, hogy megtartasz minket, s javaiddal elhalmozol minket kérésünk nélkül is. Mégi kérünk elégítsd meg a Hozzád fohászkodókat: adj a megfáradtnak új erőt, a betegnek egészéget, a szomorkodónak új reménységet, a magányosnak társat, az könnyelműnek felelősséget, a bűnösnek megtérést, a kételkedőnek új ismeretet a Te Szeretetedről. Ámen.

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. Péld 15,1 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Ef 4,31

2006. július 24.hétfő

Egyszerű a "gondunk": Hallgatunk, amikor szólni kellene, s beszélünk, amikor hallgatni kellene. Jézus a Fény-fia-krisztus (Én vagyok a világ világossága) azt élte elénk, amin keresztül szentekké válhatunk... azaz Istené lesz életünk. A Krisztus-rejtélyt évezredek óta kutatják, vizsgálják, de egzakt, tudományos választ eddig nem találtak rá. (A hit igen, de az nem tudomány, csak a tudomány tárgya: hit-tudomány.) Jól is van ez így. Attól, hogy valaki nem ismeri a fény kvantumfizikai tulajdonságait, még boldog lehet az élete, s teljességgel élvezheti a napfény melegét... Mi az, amit Krisztus tud, s mi is tudhatnánk? Sokan szeretnének gyógyítani, mint Ő... mások meg parancsolni az elmeknek, mint Ő... megint mások szeretnék ismerni a lelkeket, mint Ő... Nagy dolgok, melyekhez nagy hit kell(ene), de mustármagnyi sincs ebben a nemzedékben... A hit, a lélek, az Isten világa - egy más világ! Isten világában nem az ész kapja a legfontosabb szerepet! Az Isten "királyságában" másképpen működnek a dolgok... A keresztények nagy zavarodottságát (étrd: szekták) az okozza, hogy Isten világában az anyagvilág törvényeit alkalmazzák mindenáron, az embervilágban pedig szeretnék látni az Isten országa törvényeit érvényesülni. (Jézus mondja: "Az én világom nem e világból való.") Mégis, mi az, amit mi is megtehetnénk - jézusi módon? Mindenekelőtt a szavainkat, kommunikációnkat kell(ene) olyan méltósságal használni/megélni, amiben tükröződne a szó ereje. Hiába kiabál, ordít valaki, a szó ereje nem ebben van. A szó teremtő erő! Vannak, akik építésre használják, s vannak, akik a rombolásra, s vannak, akik hatalmuk megtartására. "Minden hatalom felülről való", ha nincs szavad, nem tudod érvényesíteni akaratodat... Jézus, amikor szólhatna a megkövezők szexuális bűneiről, nem hangoskodik, hanem lehajol, s egyenként a porba írja azokat... végül mindenki (kettősmércéjűek!) elódalog. Nos, valljuk be: lenne mit csiszolnunk kommunikációs "kultúránkon". Aki meri felvállalni a szó tisztaságát, az megtapasztalja a lélek tisztaságát is. Aki szavaiban mocskolódik, élete is piszokkal teli. Amiért ma imádkozunk: Hogy szavainkban is megnyilvánuljon Isten ereje... A mai nap imádsága: Urunk! Te látod mivé váltunk Nélküled... kérünk, add nekünk igéd erejét, hogy megtapasztalva kegyelmed gazdagságát, bölcsen szólni tudjuk evangéliumodat Ámen.

"...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé" Fil 3,14

2006. július 22-23. szombat-vasárnap

Célba érni nagyszerű érzés... a pillanat felszabadító öröme felejtetteti a szenvedést, ami a starttól kezdődően minden küzdőnek kijár. Pál apostol leveleiben gyakran hoz ismerős képeket, hasonlatokat a krisztuskövető élet jobb megértéséhez... Gyakran felteszik a kérdést: "Na, de miben különbözik a keresztény ember a nem-kereszténytől, amikor mindannyian elesnek az élet nagy futásában?!" Tény, hogy a keresztény ember sem szent... gyakran nem sokkal jobb, mint a másik ember, s hogy mennyivel "különb" azt csak az Isten látja. Mi teszi hát mássá mégis az Istenben bizakodó embert? Először is: ha elesik, rögtön felkel. Látszólag egyszerű feladat, de mégsem az. Igen nehéz talpra állni akkor, amikor elbukunk (mert elgáncsoltak, mert magunkat gáncsoltuk el, mert elfáradtunk, mert s egy kis gödörbe léptünk, amit észre sem vettünk)... a bukás mindig nagy fájdalommal jár! Tovább futni? Amikor a többiek messze előre szaladtak... Tovább futni, amikor ösztönösen a sebeinket akarjuk nyaldosni? "Nekifeszülni a célnak" - szinte lehetetlennek tűnik. A keresztény ember mégis megteszi. Feláll, s továbbfut. Ebben rejlik a titok. Tudja a krisztuskövető ember, hogy mindez kegyelem, s hogy az "esés" nem büntetés, hanem törvény, az élet törvénye: "Még a legkiválóbbak is eleshetnek" - mondja Ézsaiás. "De akik az ÚRban bíznak... szárnyra kelnek" Miért is futunk a cél felé? Mert tudjuk, hogy ott a helyünk. Istennél, Istennel akarunk egyek lenni. Vonzását érezzük egész életünkben, s ahogyan nem tudja megtenni a piciny gyermek, hogy ne szaladjon szülei felé, ha hallja azoknak hívását, a hívő ember is fut, szalad Teremtője felé. A hazaváró Szeretet hihetetlen erőt ad. Megújít, ha elesünk, továbblendít, ha megfáradunk. Pál tudja, hogy mindez kegyelem, s egyedül, csakis "a Krisztusért" lehetséges a célbajutás. Ezért buzdítja övét, minket is. Amiért 7végén imádkozunk: A megfáradtakért, mindazokért, akik értetlenül ülnek életútjuk porában... A 7vége imádsága: Uram, Istenem! Könyörülj rajtunk, szereteted hangját erősítsd szívünkben, hogy Hozzád futhassunk. Ámen.

Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené Róm 9,16

2006. július 21. péntek

"Ha nagyon akarod, sikerülni fog" - korunk ismerős szlogenje ez. Az akarás önmagában még kevés... a nagy akarásból folyományként adódik: a siker érdekében "add el magadd", azaz mutass többet, mint ami vagy. Manapság ezért felszínesek az emberi kapcsolatok. Rövid idejűek a "barátságok", mert hamar kiderül, valamilyen érdek fűzi csak össze a feleket. De gyorsan zátonyra fut férfi és nő kapcsolata is, hiszen ha valahol fontos, hogy az legyen valaki, ami valójában, akkor ez a két ember legmélyebb testi-lelki találkozásának keretet adó Istentől "rendelt intézmény": a házasság élestszövetsége... Ahogyan az emberi kapcsolataink (ha hosszú távon akarjuk őket), úgy az Istennel való kapcsolatunk is csak az őszinteségen alapulhat. Azt adom, ami vagyok, s elfogadom, engedem, hogy azzá váljak, amivé az adott kapcsolat növelhet. Nem elégséges az intenzív cselekvés... kétségbeesés szélére sodródó fiatalember mondja a napokban: "Pörgök ezerrel, de halvány lövésem sincs mi lesz ebből az egészből!" ... Nem látja a közeli jövőt sem, nemhogy a távolit. Ha nincs (nagyobb)cél, nincs érteleme a küzdelemnek, a munka, a mindennapok értelmetlenné válnak. A boldogság biztosítéka, a szép élet ígérete maga az Isten. Isten könyörületes. Bármennyire is lehúz minket az anyagvilág, a vétkeink, a bűneink - Ő könyörületes, és felemel. Nincs annyira elrontott élet, amiből ne lenne kiút Vele együtt. Neki van hatalma egyedül arra, hogy rosszból is jót hozzon elő. Mi ez, ha nem az evangéliumok evangéliuma? Amiért ma imádkozunk: Mindazokért, akik küzdenek testben és lelekben, önmagukért és másokért. A mai nap imádsága: Uram, Istenem! Áldásodat ne vond meg tőlünk, adj békét testben és lélekben! Ámen.

"Az ÚR hűségét magasztalom..." Ézs 63,7a

2006. július 20. csütörtök

Soha annyira nem volt szüksége a világnak hűséges emberekre, mint manapság. Hűség és hűség között azért van különbség. A német katonák szíjcsatján ez a felirat volt olvasható: Meine Ehre heißt Treue. (Becsületem a hűség.) A világ "hűséget" lát a fanatizmusban, a behódolásban is, jóllehet a hűség isteni fogalom. Sokszor megcsodálom az állatokat, melyek "életreszólóan" választanak maguknak társat... az állatvilágban, a monogamitás nem mindig előnyös, hiszen a túlélésért vívott küzdelemben a legjobb DNS átörökítése a cél, hogy fennmaradjon a faj... az embervilágban még ezt sem lehet felhozni a hűtlenek mentségére. A hűségnek nemcsak szexuális vetülete van, hiszen a hűség megnyilvánul hitben, életfelfogásban(elvekben). Hűtlen csak egyszer kell hogy legyen valaki... attól a pillanattól áruló. Érdekes szó: áru+ló. A ló a birtoklás megtestesítője a szimbolikában, ugyanakkor a ló a szabadság - az erővel teljes - képi jelentést is hordozza. Valaki tehát valamiért(áru) felááldozza lovát (a szabadságát). A testiségért(a megfoghatóért) feláldozza a lelkiséget, azaz áruló. Nos, aki elárulta hitét, elveit, barátját, szerelmét... az Istent - az elveszett ember. Nincs mentsége önmaga előtt. (Luther: lelkiismeret tüze!) Hűségben megmaradni egyféleképpen lehet. Keresek egy erősebb szövetségest. Aki megvéd erőtlen pillanataimban. (Ha Ő velünk, ki ellenünk?) Ezért magasztalja a hívő ember Istenét, mert az Isten megtartja övéit hűségükben. Ez az igazi méltóság, istenfiúságos lét, az az állapot, amire mindenki törekszik, még akkor is, ha nem tudja, hogy ő tkp. ezt akarja. Az ÚR hűsége a garancia életünk szépségére, teljességére. Önámítás, ha bizakodunk hitünkben, reménységünkben vagy szeretetünkben. Minden elmúlik, egyedül Isten marad... s ha hiszük Őt, mi is megmaradunk Őbenne. Amiért ma imádkozunk: Hűséges emberekért. A mai nap imádsága: Uram, Istenem! Taníts engem utaidra... hogy megmaradhassak a hűségben. Ámen.

Te vagy a látás Istene. 1 Móz 16,13a

2006. július 19. szerda

Hágár egyszerű kijelentése ez, mely nagy igazságokat hordoz. Gyermekének, Izmaélnek jövőjéről ad "látást" az ÚR. Isten, a mindent előre-látó (Pro-videntia Dei=gondviselő Isten) időnként bepillantást ad választottjainak a jövőbe. A prófétákat régen látóknak hívták, ők látták azt, mit mások nem. Bizony, aki az orránál nem lát tovább az másképpen tájékozódik. Az ilyen rövidlátó ember rövid kezű is, s legfeljebb a zsebéig ér el, abban kotorássza számolható értékeit, de amit elér azt mindig csak magának kaparintja meg, felebarátjának segítő kezet nyújtani sosem bír. Ki milyen távlatokban gondolkodik, olyan emberré válik. Aki csak anyagiakat lát, materialistává válik, aki ellát a horizontig, abból humanista lesz, aki a horizonton túl is látni akar, az hívő emberré válik. A látás Isten egyik legnagyobb ajándéka. A látásnál azonban van még több, a belátás, a meglátás. Azaz, látom cselekedeteim következményét, s ezzel kikerülöm - ha nem is mindig, mert gyarló (régi szavunk, gyermeket jelent) emberek vagyunk - a veszélyeket, s nem kövötek el alapvető életvezetési hibákat. Korunk modern embere nem lát messzire. A ritmustalan élet (ünnep és munka váltakozása), a negatív információk viharában részekre szakadnak mindennapjaink is, s a pillanatokból sosem áll össze áhítatos csöndes perc, lehetőség a merengésre... amikor nincs más csak Isten és én. Ha már egyszer "láttunk", azaz megláttunk valamit Isten világából, akkor ezt szeretnénk tovább adni. Elsősorban azoknak, akik közelünkben élnek, akik ránk bízattak. Mindenekelőtt gyermekeinknek, akiknek kezébe adja Isten a jövőt. Hogyan élnek majd vele? - rajtunk is múlik. Erkölcsi prédikációkban, bármennyire is gyakoriak és hangosak is: "Látod, látod, én megmondtam neked fiam!" nem lehet "láttatni", belátásra tanítani. 20-25 évig kell gyermekeink előtt hiteles életet élni, ami készséget ébreszthet bennük a távlatos gondolkodásra. "Isten szeme mindent lát" - tartja a népi szólás. Milyen csodás, ha mi is megláthatuk az Istent: teremtett világban, lelkiismeretben. Amiért ma imádkozunk: Belátásért, meglátásért, s mindazokért, akik szenvedik a látás hiányát. A mai nap imádsága: Uram, Istenem! Hálát adok Neked életemért, ajándékaidért, amivel naponta elhalmozol engem - kérésem nélkül is. Kérlek, láttasd meg velem akaratodat, hogy jó szívvel és örömmel tudjak szolgálni embertársaimnak, a Te dicsőségedre. Ámen

Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. Zsolt 119,76

2006. július 18. kedd

Földi utazásunk során számtalan ok adódik, ami elkedvetlenít, elszomorít, elkeserít minket. Átélni a sikertelenséget, az eredménytelenséget, a betegséget, a veszteséget, mind-mind közelebb vihet Istenhez, de el is távolíthat Tőle. Ha egyedül vagyok, teljesen magányos, nagy valószínűséggel inkább perlekedem az Istennel. Ha van közösség, ahová tarozom, ahol szükség van rám, ahol számolnak velem, akkor bizonyára - mivel együtt vagyunk - közösen könnyebb elhordozni a kereszteket. A közösség szeretete vigasztal. Ha a közösségben Isten a legfontosabb, akkor az Ő szeretete nyilvánul meg az emberek egymásközti viszonyában is. Aki ugyanis valóban szereti az Istent, az valóban szereti az embertársát is, s viszont is igaz. (Utóbbiak egy részére mondja Karl Rahner: anonym-keresztények.) A vigasztalás ígérete nagy segítség a bajban, a próbatételek között. Ha nem hisszük el, hogy Isten gondot visel mindannyiónkról, akkor hamar a reménytelenség mocsarába süllyed az életünk. A reménytelen ember a szalmaszálba is kapaszkodik, mert onnan is segítséget vár... A hívő ember tudja, hogy bár nem látja az Istent, de tudja és érzi, hogy Neki gondja van minden gyermekére. Isten szeretete képes sebeket gyógyítani - az idő soha. Belesimulva Isten tenyerébe átélhetjük és megtapasztalhatjuk, hogy Vele együtt, földi vándorlásunk nem "siralomvölgy", hanem az egymásratalálás - jóllehet kalandos -, de mégis legcsodálatosabb (öröm)forrása. Amiért ma imádkozunk: Mindazokért, akik terheik miatt bánkódnak. A mai nap imádsága: Uram, Istenem! Hálát adok Neked, hogy életemet csak annyira terheled meg, amennyire képes vagyok azt elhordozni. Add, hogy elfogadva akaratodat megmaradjak a hitben, s gyarapodjak a Benned való ismeretben, s a tőled kapott szeretetben. Ámen

Nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. Ez 18,23

2006. július 17. hétfő Tata, Kálvária-domb (Foto: frankob)

Rövid életünkben jónéhányszor felvetődik bennünk a kérdés: miért? Ok-okozatok sűrű erdejében próbáljuk megtalálni a kivezető ösvényt, hogy végre tisztán láthassuk: miért a szenvedés, miért a kereszt? Ezékiel prófétának adott kijelentésben azt mondja az ÚR: mindenki a maga bűnéért felel, nincs érvényessége a régi mondásnak, "Az apák ették megh az egrest, s a fiak foga vásott bele". Ez azt ejelenti, hogy mindenki elégséges bűnt követ el ahhoz életében, hogy kizárja magát az Istennel való közösségből - akár örökre is. A megtérés szót sokan sokféleképpen magyarázták már az egyháztörténelem folyamán, s magyarázzák ma is. Ez egy olyan szó, amit nem magyarázni kell, hanem meg kell cselekedni. Döntést hozok. Egyszer, s véglegeset. Ahogyan furcsán nézünk arra, aki már harmadszor mondja ki a boldogító igent aktuális társának, ugyanolyan furcsán kellene néznünk mindazokra, akik azt mondják nem nekem van szükségem megtérésre, hanem a környezetemnek kellene megváltoznia. "Nem tehetek róla", "kudarcot vallottam"... s lehetne ide citálni mindazokat a formulákat, amivel takaródzik a lélek. Megtérés nélkül tehát nincs istenes élet, ahogyan szerelmi vallomás nélkül sincs romantika, legfeljebb kölcsönös előnyöket figyelembe vevő szexuális kapcsolat. "A bűn zsoldja a halál" - ez elsősorban törvény, s csak másodsorban büntetés. Tény, hogy nem tudunk szentül élni vagy legalábbis keveseknek sikerül. Régebben talán voltak, akik megpróbálták a szent élet keskeny ösvényét járni. Ilyen huszonegyedikszázadi zarándokok kevesen vannak, de azért vannak. Az igazi életes öröm, ha magam is megpróbálom a krisztusi ajánlásokat megvalósítani életemben. Ennek első lépése, hogy megismerjem az utat, amin járok, s ha kell, akkor egy határozott lépéssel elinduljak a Kereszt felé. Amiért ma imádkozunk: Az őszinte Istenhez fordulásokért. A mai nap imádsága: Uram! Ismertesd meg velem utamat, hogy járhassak azon akaratod szerint. Ámen

Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. Zsolt 75,2

2006. július 15-16. 7vége

Archaikus csengésű szó, nehezen érthető fogalom manapság. Hierarchia-tagadók, Istent-álmodni-nemtudók sosem érzik e szó hitvallásos ízét. Miért magasztal a hívő ember? Mert Urát, Aki fölötte áll, elfogadja életének vezérlő hatalmául. Eközben érzi és tudja: a magasztalás a magasságba visz, kiemel az anyagvilág egysíkúságából. Magasztalni azt, Aki tenyerére vesz, s hordoz: nem megaláztatás, hanem emberségünk kiteljesedése. Magasztalni jó. Hálát adni azért, amiről azt gondoljuk, megszolgáltunk érte. Jóllehet megdolgoztunk a mindennapi kenyérért, "megszolgáltuk", de mennyivel jobb az íze, ha Isten kezéből vesszük azt. Családi asztalnál majszoló kisgyermekeinket látni milyen különleges örömet okozó érzés, de mennyivel boldogítóbb, ha meg is köszönik édesapának és édesanyának a finomságokat. Akik nem röstellik a mai világban imádságban Isten elé vinni életük dolgait, megtapasztalják mit jelent áldásosan élni. Az áldás sokkal több, mint egyszerű siker. A siker "csak" célbajutás, az áldás a teljes élet jutalma: az élet minden dolgában. A magasztalás nemcsak fölemel, de titkokat is közöl. A lélek emberi rejtekéből hoz elő csudás felismeréseket, s az Isten végtelen szeretetéből nyilvánit ki bölcseletes igazságokat. Magasztalni jó, mert olyankor Istenben vagyunk, s Ő mibennünk. Neve nemcsak ajkunkon formálódik, de bennünk is él. Ezt az örömöt tovább adni, a hirdetés, a bizonyságtétel csodája. Amiért 7végén imádkozunk: A vasárnap nyugalmáért, szeretteink testi-lelki békéjéért. A 7végeimádsága: Uram, Istenem! Te indítod szívemben a magasztaló szavakat, s Te segítesz kimondanom, ami csak gyönge sejtés lelkemben. Erősítsd, áldd meg mindazokat, akik Hozzád menekülnek életük gondjai alatt roskadva, hogy felbátorodva, erővel megtelve, szeretetben élve tudjanak bizonyságot tenni gondviselő jóságodról. Ámen

Íme eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Jel22,12

2006. július 14. péntek

Végidők... sokszor tapasztalta már az ember e szó borzalmát: apokaliptika. Amikor gonosz nyíltan a jóra tör. Koronás rabló hercegek, karszalogos diktátorok, nyakkendős gengszteerek, mind egyek: lelküket múlandó rongy életük védelmében odadobták az Ördögnek. Nincs ennél szebb, irodalmibb megfogalmazás: a Sátán foglyai ők. Lehetne magyarázni cselekedeteiket nehéz gyermekkorral, szociális nehézségekkel, egyesekben talán még a predesztináció éredekes gondolata is felvetődik... de hogyan teheti másképp valaki azt a gonoszságot mással - amit nem szeretné hogy vele magával tegyenek - hacsak nem elborult sötét lélekkel. Mert a világosság nem engedi a hazugságot, ami minden bűn szülőanyja... s mindenkiben ott van az "Isten mécsese" ami arra vár, hogy lángra gyúlhasson. "Megfizetek mindenkinek cselekedetei szerint" - nincs vita. Van számonkérés, van ítélet, van kárhozat. Ha az anyagvilágban az okot követi az okozat, miért lenne ez másképpen a szellemvilágában. A bűnt követi a bűntetés. Igazság, ami alól nincs kibúvó. A középkor embere rettegett a reá váró kárhozatttól, a ma embere nem féli sem az Istent sem az embert. Törvényen felülinek tudja magát. Pedig törvény csak egy van, az Élet törvénye, ahogyan Isten is csak egy van. Az életnek értéke a végessége okán van, tartalmassága pedig az Isten teremtett csodáiban elrejtve létezik. Felfedezni Őt a mikrokozmoszban és makrokozmoszban: életünk legnagyobb kiváltsága. Mi a jutalma az istenes életnek? Az Isten maga, elrejtőzködve bennünk, s kinyilatkoztatva a világ csodás dolgaiban csillagokon innen, s túl. Amiért ma imádkozunk: Felelősségért - magunkért, s másokért. A mai nap imádsága: Uram! Adj nekünk látást, s Tőled való akaratot életünk istenes megéléséhez. Ámen

Víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Ézs 35,6b

2006. július 13. csütörtök

Ősi díszítőelemek egyike a fodrozódó víz, s benne a felismerés: a víz az élettel egyenlő. Így gyakorlatilag nem is létezett olyan kultúra, ahol a víznek ne tulajdonítottak volna valamilyen szakrális szerepet... Furcsa világ a mienk. Régen a kutak közösek voltak, s aki nem vigyázott rá súlyos büntetést kapott. Manapság a víz nem az összetartozás, s az élet jele, hanem árucikk. A víz olyan, mint levegő: mindenkinek jár(na). Az egész teremtettségnek alkotta az Isten. Hogy mennyire pusztítja a világ az élete biztosítékát a vizet, azt tapasztalhatjuk az állatok pusztulásában is. Most is mintegy 200 helyi fegyveres konfliktus illetve háború folyik a vízért szerte a világban, hiszen mintegy másfél milliárd embernek nincs tiszta ivóvize... Ha az ember ennyire nem respektálja jövőjének zálogát, hogyan respektálná Azt, Aki adta, Teremtő Istenét? Jézus az örök életre fakadó forrásvizet ajánlja mindazoknak, akik elfogadják azt. Ő maga az Életnek forrása. Táplál, éltet, növel s tisztít - nap mint nap. Aki még nem szomjazta az igazságot, aki még nem kívánta mindennél jobban lelkének tisztaságát, az nem is tudja megérteni milyen nagy ajándéka Istennek az Élő Víz... Amiért ma imádkozunk: A lélek szabadságáért - a szeretetben. A mai nap imádsága: Uram! Te látod embervilágunkat, s mindannyiunk lelkét, benne a legmélyebb titkokat is. Könyörülj népeden, mely elveszítette a Benned való örvendezés készségét, s elfelejtette, hogy mindennnek forrása Te magad vagy. Éltess minket Igéddel, hogy felismerjük igazságaidat, és aszerint éljünk embertársaink javára, magunk boldogulására, a Te dicsőségedre! Ámen

Ne kívánd felebarátod feleségét! 5Móz 5,21

2006. július 12. kedd

A "Ne kívánd"-parancsolat egy volt a tíz közül. Kilenc a személyt védte a közösségi létben, és csak egy a tulajdont. Azaz: 90% személyvédelem, 10% dologvédélem. A mai jogrendszerünkben ez pont fordítva van! A szexualitás az élet egyik legfontosabb alapja. Izráelben az volt a szokás, ha a király már nem volt szexuálisan aktív, új király után néztek... A mózesi tiltás érthető. Azért tilt, mert a gyakorlat, az élet azt mutatja: tiltani kell. Mert mindig vannak olyanok, akik engednek a test csábításának, s mindig csak később derül, ki: mindezért a lélek fizet. A kívánság-szülte pillanat gyönyöréért óriási árat kell fizetni: egy közösség, egy élet-szövetség bomlik fel. Manapság a többség könnyedén veszi a szexualitást - el is buknak emiatt. Nem csak a bukás a fájdalmas, hanem megtapasztalása annak: hova, milyen lelki/érzelmi magaslatokba juthatott volna el az ember, ha megmarad hűségesnek: a másikhoz, önmagához, az Istenhez. Hűségesnek lenni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Aki nem veszi figyelembe az élet törvényeit, a büntetést magán és magában (lelkében) tapasztalja. A kiegyensúlyozatlan élet folyamatosan termeli a hibás helyzetfelméréseket és döntéseket. Ha fontosnak tartom a másik életszövetségét, értékessé válik a magam élete is. Férfi és nő bensőséges kapcsolatát láthatatlan álom/élmény-szálak milliói kötik össze. Aki ezeket könnyelműségből durván szétszakítja, iszonyatosan nagy árat kell fizetnie érte... a "jutalom" nem marad el: békétlenné válik. Nem találja helyét a világban. Hogyan is találná meg az elrejtettséget, a kiegyensúlyozottságot, a biztonságot és a boldogságot, amikor mindazokat a szálakat tépte el, melyek az Isten tenyerébe, az egyedül békességes otthonához kötötték? MIndezek utólag derülnek ki. Ezért írta Mózes bölcsen előre: Ne kívánd... Amiért ma imádkozunk: Tiszta gondolatokért, érzelmekért. Mindazokért, akik keresik a szerelem csodáját. A mai nap imádsága: Urunk, Istenünk! Te látod az embervilág kínlódását önmagával. Adj bölcs szívet nekünk, hogy belássuk gondviselő akartod jóságát életünk minden területén. Ámen

Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad.. Ézs 44,21

Cserépedény életünkben sokszor rácsodálkozunk Isten teremtő nagyságára. Ámulunk rendjén, csodálkozunk szeretetén. "Jézus a jó barát..." énekelik sokszor... nem szerencsés megfogalmazás, de azért használják. Pedig Krisztus Urunk a Megváltó, s nem a "jó haver"... Ha hiszünk a Szentháromságistenben, akkor nagyobb szent remegéssel kell megálnunk az Egy előtt. A legtöbb ebben a világban, hogy én, még én is, a szolgája lehetek: hallgatással, a jó cselekvésével, vigyázó tekintetemmel. Meghosszabbított keze lehetek gyereknevlésben, mások bátorításában vagy éppen a lelkiismeret hangjának megszólaltatásában. Izráel(Jiszráél) szó azt jelenti: küzdöttél Istennel és kibírtad. Ebben benne foglaltatik az egész életünk: küzdöttünk és kibírtuk. Nem a magunk ügyessége, okossága, kiválósága okán - hanem azért, mert Ő formál minket életünk utolsó lehelleletéig. Ő hordoz minket, s nem mi Őt. benne vagyunk állandóan kezében - micsoda kiváltság! Ha olykor meg-megfordít/perdít minket életünk színpadán, akkor ezt azért teszi, hogy könnyebben átalakuljon életünk az Ő-megkívánta istenképűségre... Nem feledkezik meg rólam. Rólad sem. Gondja van mindenkire. Ha nem így lenne, már rég elbuktunk volna... Amiért ma imádkozunk: Bölcsességért, gyermekeink jövőjéért. A mai nap imádsága: Uram Isten, rászedtél! Csontjaimba rekesztett tűzzé váltál, s nem tudok szabadulni Tőled. Formálj azért tetszésedre, hogy magamat el tudjam fogadni megváltó kegyelmedben, s szólni, élni, hirdetni tudjam végtelen szeretedet. Ámen

Íme én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. 2 Móz 23,20

Őrangyal. Megmosolyogják, aki szóba hozza. Nem illik bele a hétköznapjainkba. Csak amikor súlyos betegség, szörnyű baleset sikolt át életünkön, akkor rettenünk meg egy pillanatra, s vesszük komolyan: az őrangyalunk megőrzött. A régi ember sokkal jobban tartott az utazástól, mint a ma mobilis embere. Úton lenni veszélyt jelentett, hamar a kiszolgáltatottság helyzetébe kerülhetett valaki. Ma sincs ez másképp. Korábban talán rablók és keréktörések tartották rettegésben az utazót, ma más formában, de ugyanaz okoz aggodalmat, félelmet. Az útonlevés az életet jelzi, s az útnak mindig célja kell hogy legyen. Seneca mondja: ha nem tudod melyik kikötőbe igyekezel, a szelek nem segítenek neked. Mi tehát az élet célja? Egyesek szerint nincs is cél, mert az "útonlevés" a folyamatos mozgásban levés, a történésekben mindenáron részt kapni akarás, a cél maga. Korunk ideája, főleg a fiatalok között, akiknek soha nem elég gyors az élet: Élj gyorsan! Sok ifjú s régebb óta ifjú nem számol a keréktöréssel... Vannak élethelyzetek, amikor élet-rohanásunk sebessége, az utak(körülményeink) állapota, s a forgó "kerék" (élet), teherbírásunk végső határáig vagy azontúlra billent minket: s megállunk. Nincs tovább. El kell gondolkodnunk: Honnan jövök, miért vagyok itt, s hova akarok eljutni? Miért is ez az egész nyüzsgés a teremtett világban? Ilyenkor nem szépen hangzó válaszokat, megoldást keresünk. Megoldást nem "általában", hanem megoldást személyesen, nekem. A legbonyolultabb élethelyzetekre, életvezetési hibák okozta zsákutca-, vagy gödör-állapotokra is a megoldás: Isten maga. Nincs olyan bonyolult krízis, amire ne ez lenne a megoldás. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy ha jól "elmagyarázzák" az Istent, akkor a másik ember megérti azt. Tény: Istenbizonyíték nincs a kezünkben. A skolasztika majd félezer éven át kereste, hiába. A formális logikai szabályok nem juttatnak el senkit az Istenhez, mert a hit nem belátási képességtől függ, hanem a kegyelmes Istentől. Az őrző angyalok tehát azért vannak mellettünk, hogy életünk folyamán azt a néhány pillanatot, amikor Isten mindent elkészített számunkra, hogy befogadjuk őt, el ne "szalajtsuk"... ha mégsem halljuk meg Isten hívását, nem jutunk el a célba, mert magunktól semmit sem cselekdhetünk. fm Amiért ma imádkozunk: A valóban fontos dolgokért. A mai nap imádsága: Urunk Istenünk! Új hét első reggelén megállok előtted egy pillanatra. Nézd szívemben a gyönge akarást parancsolataid teljesítésére, s sokszorzd meg kicsinyke erőmet. Őriző angyalodat terelgessen Tefeléd, hogy észrevegyem mihamarabb: életem teljessége csak Veled együtt lehetséges. Ámen

7végérevaló

Az ÚR elküldi majd angyalát előtted. 1Móz 24,7

Ábrahám feleséget vesz Izsáknak. Nagyon fontos feladat ez, a jövő múlik ezen. (Ma sincs ez másképpen.) Tudja ezt Ábrahám hűséges szolgája is, s elgondolkodik: S, mi van ha... "Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre?" Ábrahám válasza: "Az ÚR elküldi anygalát előtted!"

Angyal szavunk a görög megfelelője: angelos, küldöttet jelent. (Küldöttje az Istennek.) Így az egyik ember a másik számára válhat angyallá is... Milyen érdekes, hogy az utóbbi 10-15 esztendőben "angyal-láz", angyal-divat járta-járja körbe a világot. A ma embere újra rádöbbent, az angyalok nélkül sokkal sivárabb a világképe. Jóllehet mindenkinek megvan a maga elképzelte "angyal-tana", de néhány érdekességet a Bibliából is megtudhatunk... Az angyalok között hierarchia van, mennyei lények, de nem istenek. Velük van Isten dicsősége, konkrét "munkát" végeznek el, segítenek nekünk.

Előttünk járnak. Ez az egyik nagy evangélium. Isten tehát elkészíti, vigyázza az útjait övéinek. Ezért nem esik annyiszor bajunk, pedig eshetne! Láthatjuk őket, mennyei kísérőinket? Sajnos nem. Egyrészt nem tudnánk folyamatosan együtt élni (még nem!) az Isten angyalokon megmutatkozó dicsőségével, ugyanakkor elveszítenénk talán a szabad választásba vetett hitünket is. Fontos, hogy vigyáznak ránk.

Az igazi nagy csoda, ha mi magunk tudunk mások angyalává válni. Ha tükrözni tudjuk egy pillanatra az Isten szeretetét mások felé, ha a körülményeket alakítjuk az Isten megtartó rendje szerint, ha szavainkkal erősítjük embertársainkat a jóban való munkálkodásra.

fm

Amiért ma és holnap imádkozunk:

Gondviselésért a magunk életében, s hogy tudjunk gondot viselni másokért.

A 7vége imádságai:

Luther imádságai

Reggeli imádság:

Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen

Esti imádság:

Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy a mai napon kegyelmesen megőriztél. Kérlek, bocsásd meg minden bűnömet, mert vétkeztem azokkal, és őrizz meg ma éjjel kegyelmesen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Így szól az ÚR: Azt mondtátok:
Hiábavaló Istennek szolgálni, mi haszna hogy teljesítettük, amit ránk bízott. Mal 3,14

"MInek az egész? Semmi értelme nincs a világnak!" - fakad ki az önmagára és világra kritikusan kinyíló tinédzser... Aztán az életben sokszor előjönnek ezek a gondolatok: erőt vesz rajtunk a hiábavalóság érzése. A ma embere különösen nem érti, miért kellene hinnie, s még jobban nem érti, mi is az a "szolgálat". Ennek alapvető oka: a bizalmatlanság. A nagy dolgok az életben a bizalomra épülnek. Nincs ez másképpen a személyes életünkben sem: Aki boldog akar lenni, bizalmat kell adjon embertársainak. Ez nagyon nehéz, hiszen már többször megtapasztaltuk, hogy a bizalommal nagyon kevesen tudnak élni, a többség - gyarlóságunk okán - visszaél a kapott bizalommal. Aki például a párkapcsolatban ki akar teljesedni, nem kerülheti meg a bizalmat, hiszen ez az alapja mindennek. Tessék megnézni hány szerelmet öl meg a bizalmatlanság/féltékenység. Önmagában sem képes bízni az ember, nemhogy a másikban... Létezik-e egyáltalán a tökéletes ráhagyatkozás?

Emberek vonatkozásában nagyon ritka. Az ok nyilvánvaló: mindenki ismeri a kísértés erejét, s tapasztalta a lélek gyengeségét. Magyarázat erre alig van, tényként fogadjuk. Istennel való kapcsolatunkat azért nem értjük sokszor, mert nem tudjuk a bizalmat megélni: aggodalmaskodunk.

A bizalom hiánya mindig rövidlátást szül és megakadályozza a távlatos gondolkodást. Mindez értetlenséghez vezet: mi haszna, ha megteszem, amit Isten rám bízott? Mert a haszon kézzel fogható, az enyém, s igen komoly motívációs erő az embervilágban. Az ember sokszor azt hiszi, hogy a haszon az valami extra jó, plusz, többlet, a felhalmozott javak összessége. Az igazi haszon egészen más: a haszon, hogy a tevékenységemet folytathatom - élhtek -, hogy reprodukálhatom a javaimat, a lehetőségeim "újrateremtődnek" a továbbélésemhez.

Mi hasznom tehát abból, ha megteszem, amit Isten rám bízott? Mi a jutalmam, ha istenképűséget formálok az életemben? Első "haszon" hogy betöltöm Isten parancsát, ami jó nekem és a környezetemnek, de ugyanakkor kapcsolatba kerülök újra és újra az Egésszel, Isten világával. Ezek azok a pillanatok, amikor átérezzük az élet nagyszerűségét, a teremtettség szépségét, a élet ízét... ezek a megtapasztalások emberlétünk továbbvivői, lendítői a végső cél felé...

Isten szolgálata tehát sohasem hiábavaló... a termést ha nem is látjuk, elhihetjük, hogy ha Ő vet, akkor egyszer be is takarít...

fm

Amiért ma imádkozunk:

Türelemért, kitartásért életünk minden dolgában.

A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Látod küzdelmeinket, s a vágyat szívünkben a teljes életre. Add meg nekünk, ami fontos számunkra, hogy ne perlekedjünk Veled, hanem el tudjuk fogadni a próbákat is, amiket reánk mérsz. Jöjj Szentlelked által életünkbe, s formáld azt tetszésed szerint! Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Legyen szívetek teljesen Istenünké, az ÚRé. 1Kir 8,61

A keleti gondolkodás szerint a szívben van az értelem is, s a kettő együtt adja az "értelmes szívet". Ha Isten lakozik a szívünkben, akkor a legtöbbet értük el földi életünkben. Teljesen akkor lakozhat benne az ÚR, ha minden más vacak, bóvli, olykor szemét kikerül a szívből. Ezért kell a bűnvallás, a nagytakarítás (megtérés), s a rendrakás (naponkénti megtérés az Istenhez - Luther).

De mit jelent teljesen? Úgy lehet elérni a teljesség állapotát, ahogyan a szerelmes szívek egymást, csakis egymást akarják. Nem lehet félig vagy 90%-osan szerelmes az ember. Nem lehet igazságot kimondani úgy, hogy nem tárom fel a teljes igazságot, annak csak egy szeletét. Ha mégis ezt teszem, megszégyenülök, legkésőbb az utolsó ítéletkor, de a teljes igazság pillanata soha nem marad el. A szívünk Istenünké kell hogy legyen. NIncs olyan: az "én Istenem". Olyan van: az én istenképem, de Istenünk csak nekünk, mint közösségnek van, s az Egy. Ezért kell közösségben megélni a hitet, a dícsértetet.

Isten az ÚR. Nincs más, nagyobb hatalom. Ő az Uraknak Ura, királyoknak Királya. Nehéz ezt elhinni, elfogadni. Sokan dualisztikusan látják a világot, s úgy gondolják, Istennek szüksége van az én, vagy ami "imaharcunkra", s tart még a küzdelem... Istennek még a dícséretünkre sincs szüksége - ti. nem a mi imádásunktól lesz Isten. (Isten időtől, tértől, embertől függetlenül: Isten.) Isten tehát mindent elvégeztetett. Nincs harc, nincs örlődés jó és rossz között. Isten uralma teljes az egész világegyetemben. Ha valaki ezt még nem látta be, akkor nincs birtokában a tudásnak és sötétségben jár. A Golgothától új időszámítás van érvényben! Új világkorszak hajnala kezdődött el: "Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt" mondják orthodox keresztény testvéreink a húsvéti liturgiában. Mi evangélikusok vagyunk az egyetlenek, akik (még mindig) térdelve (térdelés: az alázat szimbóluma) vesszük az Úrvacsora jegyeit. A lelkész adja, nekünk semmit nem kell tenni, csak némán elfogadni. Az Isten titkát másképpen nem is lehet másképp a szívünkbe zárni, csak alázattal. Legyen az ÚR a szívünkbe, hogy megéljük a lét legnagyobb csodáját - ma is.

fm

Amiért ma imádkozunk:

Tiszta szívért.

A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Oly sok mindennel van tele a szívünk, s nem tudjuk eldönteni, mi az igazán fontos. Légy közötttünk, uralmaddal segítsd mindennapjainkat, hogy szeretedért dícsőíteni tudjunk Téged a tőled kapott tisztaságban! Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki az az Istentől kapott erővel végzi,
hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által. 1Pét 4,11

Szolgáni nem csapás, hanem kiváltság. Miniszter szavunk a latin minister-ből ered, szolgát jelent. Vagyis a miniszterelnök a szolgák szolgája... ha mégsem így van, akkor a világ eltávolodott (egy kicsit) a Jóisten rendjétől.

Miért van az, hogy manapság nem "lógnak fürtökben" az emberek a templomok karzatain? A keresztények szolgálatukat nem az Istentől kapott erővel végzik? Jakab apostol azt tanítja, hogy "minden jó adomány és tökéletes ajándék, onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá", azaz, ami jó történik, az Istentől van. A keresztények szolgálata (ami látható) gyakran erőtlennek ítélhető meg - legalábbis erről az oldalról, felőlünk, az embervilágból. Reménységünk lehet, hogy az URIsten világa felől nézve más az eredmény. De mit is jelent az Istentől kapott erővel szolgálni?

Először is nyugalmat, békességet. Ti. nem rajtam múlik az eredmény, az Isten kezéből jön, akkor, amikor Ő akarja. A szolgálat, vagyis az emberek közötti mozgólódásom, létem úgy kell hogy alakuljon, hogy az önmagában, már a másik emberrel való találkozásom ajándék és öröm legyen mindkettőnknek. A találkozások a legnagyobb ajándékok az életben. Vannak emberek, akikkel ha együtt vagy, úgy érzed sok időt tudnál velük együtt tölteni, töltekezel általuk. Jó hallgatni szavukat, látni mosolyukat, érezni figyelő tekintetüket. Aztán vannak olyanok, akik "leszívják", erődet, gátlástalanok, tolakodóak, s sokszor rosszakaratúak is. Ilyenkor egyetlen megoldásod lehet csak: hálát adsz Istennek mindenért, s imádkozol érte is. Nem hosszan, s kegyesen, mert mi sem vagyunk szentek, de röviden, s őszintén: "Bocsásd meg neki, nem tudja mit cselekszik". Isten mindig segít elhordozni a keresztünket... s mi a mi keresztünk, másokéhoz képest? Keresztje mindenkinek van, s általában a nem látható sokkal súlyosabb, mint a látható.

"Alkalmas voltunk a szolgálatra nem tőlünk van, Isten ajándéka az". A kérdés csak az: mire? Mert a Lélek egy, de a kegyelmi ajándékok különbözőek... Szolgálni csak alázattal lehet, ez nem cél, hanem eszköz. Kiváltságos állapot. Magam nem tudom elérni, Isten adja. S mivel szolgálhatunk a legtöbbet? Önmagunkkal. "Szeresd felebarátodat,mint önmagadat!" Ha szereted önmagadat, időt, s lehetőséget adsz magadnak, hogy közelebb kerülj Istenhez. Ha pedig az Ő közelében vagy, akkor könnyű a dolgod... szólsz, amikor szólnod kell, hallgatsz, amikor hallgatnod kell, imádkozol, amikor már nem tudsz szólni, s bátorítod mosolyoddal mindazokat, akiket eléd hoz az Isten... a mai napon is.

fm

Amiért ma imádkozunk:

Derűs szívért, bizalomért Isten gondviselésében.

A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Jó Veled kezdeni a napot, s kezedből venni dolgaimat. Te megteheted, hogy szereteted fényéből néhány fénysugár rávetődjön életemre, hogy az rajtam keresztül megcsillanjon mások életében is. Látod gondjaimat, küzdelmemet, látod szívem gyönge akarását. Szánj meg, csillapítsd gyarlóságaimat, hogy tudjalak örömmel szolgálni ebben a világban, mert megtapasztaltam gondviselő jóságodat életem minden napján. Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, éjjel nappal rám nehezedett kezed.
Ezért megvallottam neked vétkemet. Zsolt 32,3-5

A lélek sokáig, nagyon sokáig képes hallgatni, pedig arra teremtette Isten, hogy beszéljen. A zsoltáríró teljesebben nem "foghatta" volna meg a valóságot, mint ahogyan leírja: "hallgattam, kiszáradtak csontjaim". A bűn ilyen, legbelül fáj, a csontok mélyén... senki sem látja, de én érzem bénító erejét. Tudom, hogy ott van bennem, s rám nehezedik életem minden területére. Teljesítőképességem szertefoszlik, kapcsolataim ellaposodnak, szeretetem megfakul. Éjjel nappal hordozom a terhet, s egyre kilátástalanabb a helyzetem... önértékelési zavarok, depresszió, újabb bajok, pánik.

Egyszer aztán nem bírom tovább, ki kell mondanom, meg kell vallanom. Nemcsak csöndben, először ott is, hanem olyan embernek is, aki imádságban hordoz engem, hogy feloldozást kaphassak. Mert új lehetőség nélkül, a szabadulás nélkül elhamvadnak mindennapjaink, s lassan az egész életünk. Megfárad a lélek, s értelmét veszítik a dolgok, pedig mindennek ezen a világon célja és értelme van.

Visszajutni ebbe a világba azt jelenti: a kiszáradt csontokat újra átjárja az életöröm. Arcomat mosoly fedi, életem ékesedik, s tudok ékesíteni másokat is. Ezért az állapotért, az ilyen életért érdemes félretenni minden teremtményi büszkeségünket, s odaalázni magunkat Isten elé, hogy végre magához ölelhessen minket.

fm

Amiért ma imádkozunk:

Bűnlátásért.

A mai nap imádsága:

Urunk! Te látod életünket, nincs rejtve előled semmi. Könyörülj rajtunk! Add és tedd, hogy ne menekeljünk előled. Ajándékozd nekünk a hit bátorságát, hogy reménykedni tudjunk megbocsátó irgalmadban, s valóságosan tapasztalhassuk a bűnbocsánat örömét. Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szólj URam,mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,9)

Ismerős történet. Isten szól, s a kis Sámuel nem tudja, hogy Ki szólítgatja őt. Magunktól nehezen értjük meg, jövünk rá - főleg fiatal korban - szól az Isten, hozzám. Mindig kell egy tapasztaltabb, Istenhez közelebb álló, a felfoghatatlant egy picit jobban értő, emberbarát. Sok felnőtt vagy idősebb sem érti az Isten hangját. Észreveszik a "hangot", de nem értik, legfeljebb idegesen megállnak egy pillanatra: "Most mi van?".

Elmondható, hogy a mai ember alig érti az Istent. Miért, egymást értjük? Akinek nincs készsége, nyitottsága, ideje a másik emberre, hogyan értené azt a finom Istentől jövő lelkiismerethangot, ami csak a csöndben nyilvánul meg...

Ha Isten szólít válaszolnunk kell! Ha nem szólunk, az is egy válasz... Nem Istennek van szüksége a válaszra, hanem nekünk a felismerésre: Istenhez tartozunk. "Itt vagyok Uram!" "Szólj, mert hallja a te szolgád!" A "párbeszéd" teremtmény és Teremtő között a legnagyobb csoda ebben a földi világban. Elszalajsztani nemcsak balgaság, de hiba is, hiszen olyan erőforrást dobunk el magunktól, amiből naponta meríthetünk.

fm

Amiért ma imádkozunk:

A meghallásért, s a megértésért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Telve van életem feladatokkal, melyeknek meg kell felelnem. Telve van szívem akarással, de oly kevés az erőm a cselekvésre. Engedd meghallanom szavaidat, hogy harmóniád, tisztaságod betöltse életemet. Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. (Zsolt 37,5)

Úton járni veszélyes vállalkozás volt - minden időben, ma sincs ez másképpen. Számtalan veszély leselkedik azokra, akik nem ismerik a vándorlás szabályait. Korunk gondja, hogy oktatunk, de nem tanítjuk meg gyermekeinket a felelősség hordozására. Nem véletlen, hogy a legkisebb akadály előtt is megtorpannak, hogy nemcsak nem akarnak, de nem is tudnak áldozatot hozni, sem másokért, sem saját jövőjükért. Ha csak arra gondolunk, hányan nem vállaják a házasság igáját... mert az lemondással, sőt áldozattal jár. Ha gyermekáldással jár együtt, akkor pedig vagy alig nőnek fel a feladatig vagy legkésőbb a tinédzserkor hajnalán a szülők nagy része "becsődöl", mert nem működnek a működőképesnek hitt ősrégi etikai mechanizmusok.

Úton járni nem csak veszélyes vállakozás, de óriási csábítás is. Végre átélhetem az "önmagam ura vagyok" vagy az "úgy alakítom az életemet, ahogyan én akarom" bódító érzéseket. Az életutakon való járásnak vannak íratlan szabályai éppenúgy, mint természeti törvényei. Nem lehet erő nélkül a gravitáció ellenében dolgozni... sebesség, útviszonyok, energiafelhasználás stb. mind bonyolítják, nehezítik, de ezzel együtt talán az értékét is adják vándorlásunknak.

"Hagyad az ÚRra utadat"... Most? Amikor végre önmagam ura lettem? Kiengedjem kezemből a kormánykereket?! A Jóisten adott észt és szívet, tudom, hogy mit csinálok... ismerős gondolatok, magunk is átéltük valamikor. Mai igénk arra bíztat: Őreá hagyatkozva nem téveszted el a célt... ha Benne bízol, akkor Ő munkálja az akarást is benned. Emberekben mindig csalódunk, mert emberek. Istenben soha, mert ő nem ember, hanem Isten, aki szereti az embert.

fm

Amiért ma imádkozunk:

Vándorlásunk céljáért.

A mai nap imádsága:

Uram! Te látod fekvésemet, kelésemet és járásomat. Látod a szívemet, s látod azt is, amit én még nem látok. Adj nekem bizodalmas hitet Tebenned, hogy ne veszítsem el fejemet, hogy megőrizzem szívemet. Add, hogy esélyt adjak Neked életemben, hogy erőd által munkálkodj életemben... Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Megkoronázod az évet javaiddal. Zsolt 65,12

"A kor nem érdem, hanem állapot" - tartja a szólás. Érdem, azaz valamihez elért. Ér szavaunk jelzi a vér szállításához szükséges utakat, de az "ér" jelzi azt a finom eret is, ami majd életfolyóvá duzzad, de egyelőre még csak éppen felbuggyant e látható világ felszínére. Mi az áldás? Ha elérünk oda, ahonnan a fogantatás pillanatában indulunk: az Istenhez.

Melyek a az élet javai? a többség a megfoghatóra szavaz, a jézusi példázatban (magvető) ez úgy a háromnegyed része az embervilágnak. Ők a hatalomra, a pénzre, az élvezetekre "szavaznak" - kortól, nemtől, vallástól függetlenül. Vannak olyanok, akik felismerik (ne keseredjünk el, elsőre senkinek nem sikerül!), hogy ami igazán fontos, azt csak elfogadni lehet: barátság, szerelem, gyermek, hit... ezek mind, mind ajándékok, nem lehet kiérdemelni őket, nem lehet megvásárolni ezeket sehol sem.

A háladás állapota az egyik, hanem a legkiváltságosabb, legszebb, legkatartikusabb életérzésünk. Ilyenkor ébredünk tudatára létünknek, hovatartozásunknak, küzdelmünk személyünkre szabott, befogható értelmének. Manapság a hála, ahogy mondják, nem közgazdasági kategória... fölöslegesnek csak az ítéli meg, aki abban a hitben él, hogy mindent elérhet, ha ő azt nagyon akarja. Vannak dolgok, amiket soha nem kaphatunk meg. Hiába könyörgünk érte évekig, mégsem lehet a miénk, mert nem nekünk rendeltettek... Nehéz ezt kimondani, még nehezebb átélni. Vannak olyan dolgok, amiket bármennyire is kívánunk, nem lehetnek a mieink. Egyrészt mert erőnkön felül terhelne meg minket, és Isten jól tudja ezt, másrészt elvinne minket olyan irányba, ami nem a mi személyes életfeladatunk, harmadsorban, nem akkor kértük, amikor megkaphattuk volna - értsd: mindennek rendelt ideje van. Öregségben fiatalságot kérni - bármennyire is jó eljátszani a gondolattal, milyen jó lenne újra kezdeni... - balgaság.

Éveink telésében láthatatlan koronánk gyémántkövei: Isten áldása a hétköznapokban. Mosoly gyermekeink szemében, bátorító szavak embertásainktól... MIndezekért csaki Istent illeti a dícséret.

fm

Amiért ma imádkozunk:

Áldásért a magunk és mások életében.

A mai nap imádsága:

Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért kegyelmedet naponként megújítod rajtam, pedig inkább büntetésedet érdemelném... Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Zsolt 94,18

Keresni a szépet a felemelőt - egész életünkben - a legfáradtságosabb, de a legszebb is. Az ember a világát megrontotta, pusztítja. Egyre kevesebb a szép, a tiszta, az érintetlen, az ami nem hordozza az ember beavatkozásának sebeit. A 21. századi ember különösen is keresi önmagát. A 20. századi zsákutcák -világégések, megsemmisítő táborok és lélekölő ideológiák - után adódhatna a felismerés: akkor Istent keresem. Sajnos még mindig Istenképeket prédikálnak az írástudók, nemcsak a keresztények, hanem a többi vallás klerikálisai. Pedig világos a helyzet: "Vagyok, aki vagyok!" - nyilvánul meg az ÚR a csipkebokorban. A kép világos: titok vagyok, mert látsz, de mégsem látsz, mert amit látsz, az nincs is: ti. olyan nincs, hogy a lángoló bokor nem ég el... Ugyanakkor ez csak egy kép, de nem az Isten maga.

Tessék megnézni, hány és hány nyomorult prédikátor skandálja szószékéről a "helyes istent", amely képnek vajmi kevés köze van az Istenhez... Mi tehát a megoldás? A megoldás a Megtestesült Szeretetben van. Mondjuk Krisztusnak, azaz hatalommal felkentnek, de mondhatjuk úgy is: bennem él a Krisztus, amikor megnyilvánul életemben a szeretet. Ézsaiás int: "megkereshettek volna, de nem kérdeztek." Maguk lelkiismeretében, világ csodáiban, embervilág történelmében... nemkülönben a speciális kinyilatkoztatásokban, melyekről a bibliai történetek tudósítanak. "Megtalálhattak volna, de nem kerestek."

A legnagyobb gondunk, hogy olykor már magunk sem hisszük, hogy megtaláljuk azt, amit vagy akit keresünk. Jézus ezért bíztat: "Keressetek!" "Aki keres, talál..." A válaszok keresése tesz minket emberré, s a válaszok befogadása nevel minket Isten gyermekeivé...

fm

Amiért ma imádkozunk:

Hogy megtaláljon minket az Isten...

A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Vedd ki életemből mindazt, ami gátol, hogy Hozzád találjak! Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége. Ézs 9,6

Ez a tejútrendszer. (A NASA számítógépes képe.) 200 milliárd csillagból áll... Isten uralmának a lenyomata. Bizonyíték? Aki nem tud kilépni életének matériás taposómalmából, annak ez sem bizonyíték... Ézsaiás a messiási korszakról szól: "lesz idő, amikor uralma növekedésének nem lesz vége" Hogyan növekedhet az uralma, ha Ő mindenek teremtője? A válasz csak egyféleképpen lehetséges: Lesz idő, amikor az emberek szívében növekedni kezd az Ő uralma. MIkor jön el ez? Majd akkor, amikor tapasztalható a béke. Az Ő uralma és a béke testvérfogalmak.

Ma sem békés a világ. Ma is vannak háborúk: nyersanyagért, vízért. Az emberi béke viszonylagos, Isten békéje pedig - furcsa, de így van - végtelen. Olyan ígéretek ezek, melyek nehezen érthetők. Talán nem is a megértés miatt adta Isten, hanem azért, hogy befogadjuk. Nagyon régen olvastam egy könyvecskét, aminek ez volt a címe: "Aki gondolkodik, az hisz"... Nem tetszett a könyv, mert úgy éreztem, annak ellenére, hogy nem hiszek, mégis gondolkodom... Évek után értettem, meg hogy mit akart szegény szerző a címmel kifejezni, s rájöttem, hogy az Istenről beszélés "tudománya" az egyik legnehezebb mesterség. Úgy kell tudni beszélni róla, hogy nem is mondjuk ki a nevét, hiszen Ő a "vagyok, aki vagyok", Akire nincs szó, csak képzelet, s az is véges, emberi.

Mégis szavakkal próbáljuk leírni Istenről alkotott elképzeléseinket. De ez kevés. Élni kell(ene) az Istent... A szív különös érzületének nagyobb teret adva. Eredendő bűnünk, hogy szívünkben az istentelen gondolatok hamarabb fészket találnak, mint az istenesek. Ezért kell kérni Őt: "Uralmad növekedjék bennem!" A skolasztika a reformációt megelőző majd félezer évben nagy igyekezettel kereste az "istenbizonyítékokat" - nem találta meg. Egyedül a hit képes az Istent "bizonyítani". Amikor azonban "megértem", hogy Isten az Isten, békesség költözik a szívembe, s tudom - picinységem ellenére is -, hogy az Isten világegyetemében megvan a számomra is az Őáltal kijelölt helyem. Akarhatok-e többet?

fm

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Zsolt 94,18

A lábunk sokszor megtorpan, mert életünkben nem látjuk világosan hova is lépjünk... nagy terheket veszünk vállainkra, s gyakran az Istentől is kapunk egy-egy nagy keresztet. Csoda-e, ha roskad lábunk, s úgy érezzük, Isten is elhagyott? A nagy dolgok akkor történnek, amikor úgy érezzük egyedül maradtunk... Csak utólag látjuk be: ha nem lett volna ott az Isten szeretete, nem lettünk volna képesek megtenni, amit kellett.

Az igazság az, hogy nagyon szükségünk van Istenre. Tapasztalás, tanulás nélkül nem ismerhetjük meg őt. Meg kell tapasztalni Őt a láb remegésében, meg kell érezni a szívünk dobbanásában, s értelmünkkel - ami csak apránként lehetséges a véges elme számára - be kell fogadni az Ő bölcsességeit. Mindez idő, nagyon sok idő... Emberi tulajdonság, hogy nagyon nehezen viseljük az idő múlását, hogy többnyire nem vagyunk időnk urai, s bár sokat szeretnénk markolni belőle, homokja mégis gyorsan kifolyik kezünkből.

Mai korunkat a spórolás jellemzi, a takarékosság helyett. A keresztények is spórolnak az idővel, s gondolkodás-sémákat fogalmaznak meg, hogy mihamarabb "megértse" a másik ember az érthetetlent: Isten szeretetét. Isten nem teljesítmény-elvű. Számára minden ember külön világ, s nem ember-másolatokkal van dolga, hanem külön-külön lelkekkel. Mindenkinek a saját hangján kell tehát hívnia Őt. Más hangján ha szólok, Ő nem hallja meg...

Isten támogat. Ez lehet életünk alapja. Számíthatunk Rá, akkor is amikor mi nem számoltunk Vele... Ereje nélkül erőtlenek vagyunk, Fénye nélkül sötétségben járunk, Isten-nélküli gondolataink távol nemcsak távol visznek minket az Élettől, de megfáradttá tesznek...

Nem bírod viselni a terheket? Térdelj a Kereszthez, hogy megérthess valamit a Titokból, amelyet elkészített Isten mindenki számára, aki szereti és kutatja Őt...

fm

Amiért ma imádkozunk:

Harmóniáért az életünkben, erőért amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább.

A mai nap imádsága:

Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért nem hagysz magamra akkor sem, amikor én hátat fordítok Neked, s nemet mondok a hívásodra... Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Zsolt 94,18

Keresni a szépet a felemelőt - egész életünkben - a legfáradtságosabb, de a legszebb is. Az ember a világát megrontotta, pusztítja. Egyre kevesebb a szép, a tiszta, az érintetlen, az ami nem hordozza az ember beavatkozásának sebeit. A 21. századi ember különösen is keresi önmagát. A 20. századi zsákutcák -világégések, megsemmisítő táborok és lélekölő ideológiák - után adódhatna a felismerés: akkor Istent keresem. Sajnos még mindig Istenképeket prédikálnak az írástudók, nemcsak a keresztények, hanem a többi vallás klerikálisai. Pedig világos a helyzet: "Vagyok, aki vagyok!" - nyilvánul meg az ÚR a csipkebokorban. A kép világos: titok vagyok, mert látsz, de mégsem látsz, mert amit látsz, az nincs is: ti. olyan nincs, hogy a lángoló bokor nem ég el... Ugyanakkor ez csak egy kép, de nem az Isten maga.

Tessék megnézni, hány és hány nyomorult prédikátor skandálja szószékéről a "helyes istent", amely képnek vajmi kevés köze van az Istenhez... Mi tehát a megoldás? A megoldás a Megtestesült Szeretetben van. Mondjuk Krisztusnak, azaz hatalommal felkentnek, de mondhatjuk úgy is: bennem él a Krisztus, amikor megnyilvánul életemben a szeretet. Ézsaiás int: "megkereshettek volna, de nem kérdeztek." Maguk lelkiismeretében, világ csodáiban, embervilág történelmében... nemkülönben a speciális kinyilatkoztatásokban, melyekről a bibliai történetek tudósítanak. "Megtalálhattak volna, de nem kerestek."

A legnagyobb gondunk, hogy olykor már magunk sem hisszük, hogy megtaláljuk azt, amit vagy akit keresünk. Jézus ezért bíztat: "Keressetek!" "Aki keres, talál..." A válaszok keresése tesz minket emberré, s a válaszok befogadása nevel minket Isten gyermekeivé...

fm

Amiért ma imádkozunk:

Hogy megtaláljon minket az Isten...

A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Vedd ki életemből mindazt, ami gátol, hogy Hozzád találjak! Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

"A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás".Gal 5, 22-23a

Szeretet+öröm+békesség+türelem+szívesség+jóság+hűség+szelídség+önmegtartóztatás=ÉLET. Élet= szeretet=öröm=békesség=türelem=szívesség=jóság=hűség=szelídség=önmegtartóztatás. Egy szivárványnak a színei ezek. Van értelmesebb dolog, mint bámulni a szivárványt? Lehet-e különb cél, mint együtt örülni a napfelkeltének, s együtt megnyugodni a naplementében. Van-e fontosabb, mint rácsodálkozni a csillagos égre?

A léleknek is vannak gyümölcsei, s tudjuk hogy vannak jó és rossz gyümölcsök. Jó az, ami felülről jön, mondja Jakab… de, jó az is, ami felemel, Őhozzá. Az életet szeretni - s igazán szeretni csak felelősséggel lehet - azt jelenti: Istent szeretem. Az életet élvezni, azt jelenti: magamat szeretem. Ha viszont Istent szeretem, akkor magamat is szeretem.

fm

Amiért ma imádkozunk:

A lélek gyümölcseiért.

A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Engedd megízlelnem a lélek gyümölcseit! Ámen

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Nem vet el örökre az ÚR. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret! JerSir 3,31-32

Az ember sokszor érzi, hogy helyrehozhatatlanul nagy bűnöket követett el, mások, Isten és önmaga ellen. A büntetést ilyenkor megérdemelten hordozza el az ember, legalábbis egy darabig. Ha önmagunk keménysége el is választ minket Isten szeretetétől, Isten soha nem vet el minket örökre. Azért Isten, mert a rosszból is jót tud előhozni, a begyógyíthatatlan sebekre is Ő ad gyógyírt.

Örök nagy kérdésünk: miért szomorít meg minket Isten, miért a szenvedés, s legvégül, miért is a halál? Lehetne úgy is kérdezni, de miért bennünk a nagy öröm a világ dolgainak birtoklásában, az élet szeretete (mintha örökké élnénk), miért kapjuk az örömkönnyeket? Talán azért, hogy megtapasztaljuk a jót, s a rosszat is, a teljességet, s a teljesség hiányát is. Így dönthetünk: Istennel vagy Isten nélkül, azaz istenesen vagy istentelenül akarunk élni itt e Földön.

Minél korosabbak vagyunk, belátjuk: nagyobb keresztet is kaphattunk volna, mint amit éppen elhordozunk. Isten irgalma ez. Szenvedések sokaságával találkozom naponta, orvos feleségemmel együtt gyakran kérdezzük: miért ezek a nagy keresztek? A kérdések kérdései mindig az Isten világába vezetnek, az emberi válaszok pedig csak okoskodások lehetnének. Az érthetetlennek hitt mondatoknak az Isten titokzatos világában értelmük van, s ott igazán nyilvánvaló a hit látásával: Ő nagyon szeret.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Aki könyörül a szegényen, dicsőíti az Istent! Péld 14,31

Egyszer beszélgettem egy hajléktalannal, aki azt mondta: Mondjam el a szószékről, az ő vére is piros. Fehér vagy fekete, sárga vagy vörösbőrű: egy vérből teremtetett mindegyik. Isten a közösségbe teremtette az embert. Túlélésre akkor képes az ember, ha közösségben gondolkodik. Az igazi közösség alkotó, ahol mindenki a jelenlétével alkot. Alkot, s nem rombol. Aki könyörül a szegényen, az dicsőíti az Istent, mert a közösséget munkálja. A mai társadalomra nem a közösségi gondolkodás, hanem egyéni érdekek könyörtelen érvényesítése jellemző. Jézus tanítása példaértékű ma is: Legyetek egyek, azaz legyetek közösség. Aki az egységet munkálja a szeretet, s nem valamilyen politikai ideológia alapján, az betölti Isten szándékát, s tartalmas élethez jut. Könyörülni a szegényen azt is jelenti: odahajolni ahhoz, aki szegény hitben, reménységben, időben, egészségben, aki híjával van biztató szónak és hordozó közösségnek.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet! 4Móz 6,26

Az ároni áldás. A legszebb mondatok egyike. Megnyilvánul benne a kegyelem felülmúlhatatlansága (gratia non plus ultra): Nem neked kell Őfelé fordulni, Ő forduljon feléd. Isten a szolgáló Krisztusban meg is teszi ezt. Ha Istent látod, felfedezed életed célját. A különös, hogy a hétköznapi célok körvonalazódnak és a távlatos, életes célok is meglátszanak, ha az ÚR felénk fordul. Miért? Mert megtapasztaljuk az Isten békéjét, ami minden értelmet meghalad. Békesség nélkül nincs erőgyűjtés, békesség híján nincs áldozatkészség, nincs lelki tisztaság. Márpedig a teljesség életünkre-kiosztott megéléséhez a tiszta gondolatok alapvetően szükségesek. Tiszta gondolatok emberi kapcsolatainkban (munka, tanulás, barátság, szerelem, család). Forduljon feléd az ÚR azt is jelenti: ragyogjon rád tisztasága, szeretete, tökéletessége, hogy Te is ragyogj ékességgel a Tieidnek, hogy a tökéletesség igényével sugározhasd az Ő szeretetét.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. 1Ján 4,18

A félelem az egyik alapvető, elemi ösztönünk, ha nincs meg bennünk, védtelenek lennénk. Mi protestánsok gyakran elfelejtjük, hogy nemcsak intellektuális síkon (ige-magyarázatok által) közelíthető meg az Isten. Az Istent legelőször is a lábunkban kell/lehet érezni. (Ha a körülményekben megtapasztalom, bizony beleremeg a lábam: Uram, köszönöm, hogy ezt most „megúsztam”, köszönöm, hogy megsegítettél.) Az angyal szava is ez: Ne félj(etek)! Luther is azt mondja a parancsolatmagyarázatai elején: Istent félnünk és szeretnünk kell.

Az eredeti görögben a félelem szónál a fobosz áll, azaz nemcsak félni, megijedni jelentéssel bír, hanem benne van az aggódni jelentése is. Így értheti a szeretet apostola, János: a teljes szeretet kiűzi a félelmet. De mi a teljes szeretet? Az csakis az Istené, mert a mienk, az rész szerinti, pártos, s hamar megkopik. Az övé nem, ezért kell benne újra és újra megfürödnünk. Ha az ő szeretete mos meg minket, akkor tiszták vagyunk, s a legnagyobb kihívásaink előtt sem torpanunk meg, hiszen tudjuk: Ha Ő velünk, ki ellenünk?

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A keresztény (krisztianoi=krisztuskövető) embereket mindig üldözték. Először a zsidók, mert nem értették, hogy másként gondolkodnak az Egyről. Azután a császárok, mert azt gondolták politikai ambícióik vannak. Azután kiderült, hogy nem, de az is nyilvánvaló volt, hogy nem szórják a pénzüket, mert egyszerűségben élnek, s számukra nem a testi élvezetek, hanem a Krisztus-himnuszok éneklése az igazi gyönyörűség. Mivel egyik császár a másik után egyre nagyobb adókat vetett ki (ti. a légiókat finanszírozni kellett, nagy vagyonszerző háborúk már nem voltak, a Római Birodalom határai állandósultak) valahonnan pótolni kellett a hiányt. Így kerültek célkeresztbe a keresztények.

A krisztuskövetőket nem elsősorban a hitük miatt üldözték. Azért is. Krisztus mai követői azért szenvednek el ma is nyomorúságot, mert a világ hatalom-, és pénz-szomjas emberei kíméletlen harcot folytatnak, hogy megnyerjék maguknak a világot – bármi áron. Ebben a kíméletlen harcban elsősorban azok kapnak sebeket, akik a közösségért (Isten népéért) hoznak áldozatot. Ők ugyanis mindig ott vannak, ahol a történnek a dolgok: szociális konfliktusok, társadalmi igazságtalanság, diszkrimináció stb.

Üldözöttek vagyunk. Üldöz minket is a testiség, a baj, az anyagvilág naponként megnyilvánuló minden csábítása és ,mindennapjaink életkoptató helyzetei. De soha nem vagyunk elhagyottak, mert Isten velünk (Emmanuel) van! Ha letipornak minket: gonoszság és közösségellenes erők, akkor sem veszünk el, mert Isten soha nem töri el a megrepedt nádszálat, s nem oltja ki a füstölgő mécsest. Ő, a Küldött, a Felkent azért jött ebbe a világba, hogy megmentse azokat, akik az övéi, hogy semmit ne veszítsen el abból, ami Neki adatott.

Küzdelemben, kihívásban jó tudnunk: Az utat nem mi választottuk, hanem Ő adta, s ezért az igaz is, mert az maga az Élet.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A férfiember nem sír! – vigasztaljuk, bátorítjuk a fiúcskákat, ha eltörik valamiért a mécses. Szilárd jellemet akarunk nevelni gyermekeinkbe, mert ez a sikeres élethez vezető út alapja. A szilárdság fontos tulajdonság, de elgondolkodtunk-e már azon, hogy mi a különbség a világadta szilárdság, s az Isten-adta között?

A világ szilárdsága keménység. Az érvényesülés harcából az kerül ki győztesen, aki nem meditál azon, hogy etikus-e következő lépése vagy sem, hanemengedi, hogy az effektivitás, a célorientáltság ideológiái vegyék át az irányítást lelkében, hiszen az acélos lelkület így edződik még acélosabbá, s különben is, az elért eredmény kárpótol mindenért. Eredmény bármi áron? A kérdés csak annak kérdés, aki közösségben gondolkodik. Aki számára mindenekelőtt fontosabb az ego, az én, az könnyedén átlépi ezeket az etikai kérdéseket. Hova vezet mindez? A közösség meggyengüléséhez, a társadalom meghasonlásához. Ennek vagyunk tanúi most, bár a zsákutca elején tartunk csak.

Békétlen világban, mikro- és makro-környezetünkben van-e, lehet-e más út, mint az Isten által felkínált? Ami járható, élhető, elviselhető és emberléptékű, az csak egy van: amit Ő készít nekünk. A Szolgálat Krisztusa. Benne bízva van megújulás és plusz erő, igazi szilárd jellem, amely segítő kezet nyújt embertársának, hogy annak élete is kiemelkedjen az anyagvilág mocsarából, s felfedezhesse önmagában is az Isten csodáját.

Benne bízni azt jelenti: rá hagyatkozni mindenben. Aki ezt az utat járja, a Nagy Célhoz jut el, mert Isten a legnagyobb veszedelemben sem hagyja el, megőrzi, mindvégig az úton.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Isten ígéretei beteljesülnek. Olykor más időben, másképpen, ahogyan mi azt szeretnénk, de ezért Isten, az Isten, mert kifürkészhetetlen – is. A teremtettségben és hétköznapi életünkben is csak utólag fedezzük fel. Egy bizonyos: Emmanuel az Ő neve, azaz: velünk az Isten. Bennünk, általunk, közöttünk. Misztikusan és néha-néha megmagyarázhatóan is. Nem veti el Isten az ő népét, hiszen, akiket kiválasztott (választottai minden nép között vannak) azokat meg is tartja a reménységben, a hitben és szeretetben.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Klímakatasztrófa-előtti hangulat uralkodik a világban. Sötét fellegek gyülekeznek. Ez igaz nem csak időjárásra, hanem az embervilág erkölcsi állapotára is. A bűnök fellege beborítja az élet minden területét. Háborús konfliktusok tucatjáról tudósít a média: kíméletlen a harc folyik a nyersanyagért, a vízért vagy éppen a piaci részesedésért, uralomért. Szociális feszültségek bárányfelhői helyett, pusztító orkánokat prognosztizálnak a társadalomtudósok. Hűtlenség-hurrikán söpör végig a házasságokon is. Az elmúlt esztendőben (Magyarországon) 1000 házasságkötésre 522 válás jutott! Az ok, bárhogyan is magyarázgatjuk: a hűtlenség. Hűtlenné vált az ember nemcsak Istenhez, elvekhez, a másik emberhez, hanem hűtlenné vált önmagához is. A következetesség hiánya (önmagunkkal szemben is!) a hűtlenség jele. Ezért van ennyi önértékelési zavarral küszködő, depressziós, elégtelenség-fájdalmát alkoholban feloldani kényszerülő terhelt ember társadalmunkban.

Mi a megoldás? Van egyáltalán kiút? Van alternatíva? Egy másik út, ami kikerüli a szakadékot?

Másik út nincs, amin elindultunk (életünk) azon kell továbbjutnunk. Kisebb-nagyobb árkokat átugrunk, de vannak szakadékok, amiken átugorni nem, átjutni csak segítséggel lehet. Egyszer eljutunk a végső nagy szakadékhoz (halál), amit senki nem képes áthidalni. Életünk lejtőjén gurulhatunk lefelé (ha elengedjük magunkat, egyre nagyobb sebességgel jutunk a szakadék széléig) vagy ügyesen használjuk a hitünk-reménységünk fékrendszerét, s a szélén megállunk. Ha „a nincs tovább” kétségbeesése helyett az „Uram irgalmazz nekem!” kiáltása hagyja el ajkunkat, Isten mindig mentő szeretettel válaszol – s átemel ebből a világból, az ő mennyei világába.

Hűtlenséged felejteni nem lehet. Az idő begyógyíthatja a test sebeit, de a lélek sebét nem. Léleksebet csak Isten gyógyíthat. De ez az evangélium: Ő meggyógyít. Hozzátérni az egyetlen lehetséges megoldás: a megváltás elfogadásának életújító titka.

fm

***

Sokféle kiáltás visszhangzik körülöttünk: az első sírás, amit az újszülött evilágba-érkezésekor szignál, a félelem hangja, amit a gyermeki száj kétségbeesetten kiált, ha szüleit nem látja, a felnőtt ember néma kiáltása, amikor tehetetlennek érzi magát az emberi gonoszságot tapasztalva vagy éppen az érthetetlen Sors sodrásában küzd.

A zsoltáríró Istenhez kiált. Nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik. Emberekben mindig csalódunk, még a legkedvesebbjeinkben is. Torkunk elszorul, ha attól kapjuk az „élet pofonjait”, akitől simogatást, bátorítást várnánk. Még magunkban is csalódnunk kell. Mit tehetünk ilyenkor?

Megoldás, feloldás csak egy van. Istenhez kiáltani, aki mellettünk áll, erejével körülvesz minden létezőt. Hogyan tehetem ezt? Csakis őszintén, azaz a jobbulni akarás, az érés szándékával. „Ha Ő velem, ki (vagy éppen mi) ellenem?”

***

Salamon imájának befejező mondata ez. Summa. Végcél, de egyben a kiindulási alapja minden szépnek és jónak, ami megtapasztalható életünkben. Teljesen Istené lenni, azt jelenti teljesen magam vagyok. AZ vagyok, akinek Ő engem megteremtett. Nem divat-hullám fodrában egy vízcsepp, hanem én magam, megváltott gyermeke az Istennek. Teljesen magam, azt is jelenti: minden, amit kaptam, az Istennek visszaadom azáltal, hogy szolgálok Neki, vagyis: forgatom a tálentumokat. Mi sokszor azt gondoljuk, kevés talentumot kaptunk. Cserépedény-életeink különbözőségét látjuk, s nem azt, hogy Urunk mindet megtölti kegyelmével teljesen, csordultig. Neked az a fontos, hogy mennyi talentumot kaptál, neki az: vajon forgatod-e? Nekünk egynek, kettőnek vagy éppen ötnek tűnik, ami valójában egy és ugyanaz: a Lélek megnyilvánulásának lehetősége.

Ha forgatod, élsz vele, csoda történik: bírod viselni azt is, ami elhordozhatatlan. Isten világának részesévé válsz.

***

Vannak szavak, amiken sokat gondolkodunk, rágódunk, meditálunk. Néha ki sem mondjuk ki, de jelentéstartalmuk felhője körül vesz minket. Egyik ilyen szavunk a tisztaság. Régen szüzességnek mondták, ami nagyobb vonatkoztatási rendszert képvisel: az érintetlenséget is. Ha ma valaki tisztaságot szól, nem a lelkiekre, hanem testiekre gondolunk. Pedig test mocskánál a lélek szennye sokkal undorítóbb… Tisztaságban élni áldott állapotot jelent. A tisztaság kiváltság, egyik legfontosabb örömünk forrása. Ha tiszták, átláthatók emberi kapcsolataink, akkor szeretnek minket, ha nem, akkor elfordulnak tőlünk… Hogyan kerülhetek ilyen áldott, tiszta állapotba? Magamtól sehogyan. Ez csak Istennel együtt lehetséges! Krisztus Urunk titka, hogy misztikus jelenlétével (bennünk és közöttünk) megtisztít minden bűntől, Őáltala új életünk lehet. Új, tiszta. Milyen érdekes: a megtisztított, az mindig mindig szép, kívánatos.

***

Isten hatalmas tettei a ma embere rohanása közepette alig vagy egyáltalán nem veszi észre... Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet… ehelyett: fogamzásgátlás mindenekelőtt és abortusz. Sajnos nem kisebbségi kultúráról van szó. Ez a keresztény világ többségi (mono!)kultúrája. Isten a sokszínűségben (mező virágai) gyönyörködik, az ember pedig hagyja uniformizálni magát… aki modern, az színezett vizeket iszik, s a pillanatnak él…

Istent felismerve másképpen láthatjuk a világot. Felfedezzük a kicsiben a nagyot, az utolsóban az elsőt, az áldozatban a szépséget. Tükör által homályosan, de meglátjuk a világ értelmét: az Istent magát. Megtapasztaljuk, hogy a konfliktusokat csakis Isten vonzásában lehet megoldani. Igazság csak Nála van. Jogért kiáltunk, ami fontos, de az emberigazító-formáló igazságban ott van a szeretet is – az Istené.

Dícsérjétek az URat! Mert nem Neki, az embernek van szüksége erre. Isten akkor is Isten marad, ha az ember nem dícséri Őt. Nekünk viszont megváltozik az életünk, mert Isten tudata/érzülete a szívben nagy dolgok elvégzésére tesz késszé minket.

***

A türelem legnagyobb próbája életünknek. Időt emészt, amiből kevés van. Érdemes-e várni? Fontos-e annyira az ígéret beteljesülése, hogy abból pazaroljak, amiből a legkevesebbem van, a véges időből? A kérdésre a választ csak a belső szobámban találhatom meg… Türelem nélkül nincs Isten-hit, türelem nélkül nincs értékteremtő-megőrző, tartalmas élet. Ha a Isten istenségét szenvedésre cserélte, hogy ezzel az abszurditással áldássá váljék a Benne reménykedőknek, akkor erre a megfelelő emberi válasz csak is az, hogy odaadjuk azt, ami végességünk legnagyobb kincse: az idő. Ebből a felajánlásból csak áldás fakad!

Az Úr eljön, de ugyanakkor már jövésben is van, és megérkezése, életünkben valóságként való megélése, életformáló jelenléte tőlünk függ: befogadjuk-e?

Isten nélkül a várakozás minden erőnket felemészti. Csontokba hasító fájdalomnál is nagyobb, ha csak múlik az idő, de nem a nemes cél érdekében telik… telik, azaz a telihez, a teljességhez közeledik. Ezért kell Őbenne a mai nap rohanásai közepette is istenes megnyugvásunkat keresni! Ámen.

***

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

***

Valaki panaszkodott, hogy a gazdagság nem tette őt boldoggá. Ekkor azt mondta a Mester:

- Úgy beszélsz, mintha a kényelem és a komfort tartozéka lenne a boldogságnak; holott ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.

***

- Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?

- Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.

- Mit kell látni?

- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.

***

A tanítványok, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:

- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.

- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.

- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előregyártott gondolatát a bokorról.

***

A Mester állandóan támadta az emberek kedvenc istenfogalmait.

- Ha istened a segítségedre siet, és kiment a bajból - mondta -, akkor itt az ideje, hogy a valódi Isten után nézz!

Amikor arra kérték, hogy magyarázza ezt meg, a következő történetet beszélte el:

- Egy ember őrizetlenül hagyta teljesen új kerékpárját a piacon, amikor vásárolni indult. Csak másnap jutott eszébe a kerékpár, s rohant azonnal a piacra, gondolván, hogy úgyis ellopták már. De a bicikli pontosan ott volt, ahol hagyta.

Nagy örömében a legközelebbi templomhoz hajtott Istennek hálát adni, amiért megőrizte kerékpárját. Amikor azonban kijött a templomból, a biciklinek hűlt helyét találta.

***

SZENTSÉG

Annak a prédikátornak , aki állandóan azt hangoztatta, hogy építsük be Istent az életünkbe, a Mester ezt mondta:
-Ő már ott van. A mi feladatunk az, hogy ezt észrevegyük.

MENNYORSZÁG

A tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott, megkérdezte a Mester:
- Minek foglalkozol a másvilággal?
 - Lehetséges-e nem gondolni rá?
 - Persze.
 - Hogyan?
 - Úgy, hogy már most a mennyben élsz.
 - És hol a mennyország?
 - A jelenben; itt és most.

ALKALMATLANSÁG

A Mester állandóan hangsúlyozta, hogy maga az "Isten" szó és fogalom a végső akadálya annak, hogy elérjünk
istenhez. Ez annyira felbőszítette a helyi papot, hogy hirtelen dühében beállított a Mesterhez a kérdés
megvitatására.
 - Miért ne segíthetne az "Isten" szó eljutni magához Istenhez? - kérdezte a pap.
 - Természetesen segíthet - válaszolt nyugodtan a Mester.
 - De hogyan lehet valami segítség is, meg akadály is?
 - A szamár, amely a kapuig hoz, nem az az eszköz, amely által bejutsz a házba.

Előző napok történetei

A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.

- Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésekre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt ember számára, mint például én?

- Egyetlen szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.

- Hihetetlen! Mi az a szó?

- Csend.

- S hogyan érhetem el a csendet?

- Elmélkedéssel.

- És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?

- Csend.

***

Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettő1 kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:
- Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.

***

Egy perc bölcsesség

- Létezik egyáltalán egy percnyi bölcsesség? - kérdezte egy tanítvány.
- Természetesen - mondta a Mester.
- De egy perc az túlságosan rövid?
- 59 másodperccel hosszabb a kelleténél.
A Mester később azt kérdezte a meghökkent tanítványtól: - Mennyi ideig tart megpillantani a holdat?
Elképedt tanítványaihoz azután így szólt a Mester: - Hát akkor minek a több éves lelki küszködés?
Szemünk kinyílása egy életen keresztül tarthat. A látás egy pillanat műve.

Anthony de Mello S. J. (1931-1987)