Egy gyülekezetet bemutatni...

... nagyon nehéz. Egyrészt minden bemutatkozásnál a jobbik arcunkat igyekszünk mutatni, másrészt minden alakul, változik - így a gyülekezet is. Közvetlen "rálátásom" 1988 óta van erre a közösségre, fél-közvetlen pedig már 1984 óta. (Ekkor ismertem meg feleségemet ill. a tatai evangélikusokat.)

Családias gyülekezet... ez általában azt jelenteni: papcsalád+néhány ember, vagyis nem szorongatják az emberek egymást a padokban. Nálunk a "családias" jelző az átláthatóságot jelenti, azaz mintegy 50-70 ember találkozik vasárnapról vasárnapra. (Ez kb. 50-60%-al növekszik a nagyünnepi istentiszteleteken.) Tatán - a legutóbbi népszámlálási adatok szerint - 356-an vallották magukat evangélikusnak, a város vonzáskörzetében lévő falvakkal együtt több mint félezer az "evangélikus" lélek. Egyharmadukat személyesen ismerem, s akiket személyesen ismerek, azoknak az egyharmada egyházfenntartói járulékot is fizet... Támogatóink - ha nem is rendszeresen -, azért több van. - Hála Istennek! Ez köszönhető gyülekezeti tagjaink agilisságának, akik megragadnak minden alkalmat, hogy odaálljanak a jó ügyek mellé, ezzel öregbítve a maroknyi lutheránusság jó hírét városunkban, ugyanakkor nekünk is vissza-vissza segítenek, amikor erőnket meghaladó feladatokat kell megoldanunk... Persze a helyi evangélikus pap (szerénységem) is igyekszik lankadatlanul mosolyogni mindenkire - klasszikus diaszpóra-lét...

Alkalmainkról

Istentiszteletek, Biblia-óra, konfirmandus-oktatás (ez általában 2 év!), szeretetvendégségek, gyerekistentiszteletek - ha a demográfiai együttállás engedi... Ifjúsági alkalmak - esetenként, ti. pár taggal nem lehet tömegélményt produkálni...

Gyülekezetünkben aktív zeneélet folyik. Minden vasárnap(!) legalább egy új előjáték... "Szeretjük a tisztelendő urat (ez én vagyok) hallgatni, de nemcsak ezért, hanem a szép muzsikáért is jövünk!" - idézet M. nénitől. Musica sacra! Musica sacra! Könnyű dolga van a papnak, ha a zene szent fuvallata a lelket már eleve felemeli... Eddig is tartottunk koncerteket, "Gott sei Dank" mostmár orgona is rendelkezésünkre áll! (Ezt most olyan óvatosan gépelem be, hogy a betűk is kisebbek lettek: közegyházi támogatás nélkül vettük meg, gyülekzetünk 80. születésnapjára!) Vannak fuvolistáink, hegedűseink, cselló és klarinét, s ha sikerül, akkor egyszer talán kórus is kerekedik belőlünk.

Bibliaóra

17. évünket kezdtük el... ez nálunk a "sikertörténet"... (Jó-jó tudom, az Isten országában nincsenek sikerek, csak eredmények...) Gyakorlatilag felnőtt katechézisről van szó. Akik általában hiányoznak a templomból (középkorúak), nos ők adják a "gerincét" a csütörtök esti "csapatnak". Vasárnapi gyülekezet egynegyede(!), nem ritkán egyharmada(!!) jön el hogy beülhessen a "Nikodémus Akadémia padjaiba". Az alkalom 40-45 perces illusztrált előadásból áll és beszélgetésből. Természetesen az Ige, az imádkozás, s az ének sem marad el. Ez egyik legkedveltebb alkalmam nekem is, hiszen a tematikus megközelítés ill. a felvetődő kérdések igénylik, hogy az ember karbantartsa dogmatikai, egyháztörténeti stb. ismereteit. Erre készülök a legtöbbet... Folyamatos visszajelzést kapok, ami óriási segítség.

Lutherrózsa

26. évfolyamába lépett. Óriási munka, folyamatosan íródó annales(évkönyv)... Internet világában is a leghatékonyabb információhordozó. Látogatásnál, találkozásoknál van mit kézbe adni a másik embernek... rendkívül jól eső érzés. Nagyon sok munka van benne... aki nem csinálta nem is tudja. Ugyanakkor megtalálni az egyensúlyt a "rólunk szól" és "nekünk szól" között - folyamatos kihívás, de azért lehet.

Havonta, minden hónap első vasárnapján jelenünk meg (A/4-es színes nyomásban 8-12 oldalon. Megtudható belőle, hogy mi történt gyülekezetünkben ill. mi lesz, milyen feladatok előtt állunk vagy dolgozunk éppen a megvalósításukon.

Aki kéri emailben, titkos listában (adatokat bizalmasan kezeljük!) automatikusan megküldjük az aktuális szám linkjét!

Kapcsolataink

Két testvérgyülekzeti kapcsolatunk van. A finnországi Joenssu-i (Pielisensuu-i Gyülekezet, Karélia) barátság majd negyedszázados múltra tekint vissza. Sokat köszönhetünk nekik. Lélekben, s áldozatkészségben egyaránt. Az elmúlt húsz esztendőben sokszor jártak nálunk, s jónéhányszoir eljuthattunk mi is őhozzájuk. Rengeteg áldást, testvért, őszinte barátot kaptunk rajtuk keresztül.

Másik gyülekezetünk közelebbi, egynapi járóföldre - egy jó autóval - van Tatától. A luxemburgi Esch/Alzette-i Protestáns Gyülekezetről van szó. 13 éve tart ez kapcsolat is. Velük együtt karitatív munkát is végzünk. Az elmúlt 10 évben minden esztendőben mintegy 2-2,5 tonna(ez 350-400 zsák!) ruhaneműt osztunk szét városunkban - természetesen nemcsak evangélikusoknak. (Az utóbbi két évben a "projekt"-hez csatlakozott a Bakonyszombathelyi Evangélikus Gyülekezet is, Vancsai Kinga vezetésével.)

Mivel a luxemburgi gyülekezet is diaszpóra-fekvésű mint mi, s a szekularizáció kényszerű megtapasztalásaiban 20 évvel bölcsebbek nálunk, sokat tanulhatunk tőlük is.

Esch/Alzette-i Protestáns Gyülekezet temploma

82 éves nagynénémmel
és unokatestvéremmel
2006 tavaszán
a Bárány u. 2. szám alatti
templomunk előtt.

1981. Egy sikeres főiskolai (Polláck Mihály Műszaki Főiskola - Pécs) felvételi ellenére, egy éven át elektroműszerészként dolgoztam egy tüzeléstechnikai cégnél. Fiatal korom ellenére sokat bíztak rám. Szerettem. A felelősséget is, meg a lángok vezérléstechnikáját is. Közben tovább bírkóztam... eredményeket nemigazán értem el, de 14 éves koromtól 20 éves koromig örömmel csináltam.

Ifjúkorom másik nagy szerelme a mikroelektronika volt - rádióamatőr is voltam majd' öt éven át... de mindeközben - mos már tudom -, az Isten utáni szomjúságom volt a legnagyobb.
1982. Jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára.
1984. Másfél év sorkatonai szolgálat után (anno szoc. PR-politika: "Másfél év Lenti, helyrebil-Lenti") elkezdtem teológiai tanulmányaimat. Zsenge teológus koromban "csapott meg a nyomdafesték szaga" és az újságcsinálás "varázslata".

1988-ban Dr. Nagy Erzsébettel úgy döntöttünk, hogy házasságunkra Isten áldását kérjük. Ennek folyományaként, a JóIsten ajándékaiként:
1989-ben megszületett Dóra lányunk, majd
1990-ben Betta,
1993-ban pedig Mátyás-Krisztián fiúnk. Gyermekeink nevelését - hivatásunk gyakorlása mellett - életünk legnehezebb, de legszebb kihívásának és kiváltságának tartjuk.

1988- januárjától (negyedéves teológusként lettem önmagam káplánja) - néhány vasárnap kivételével - a tatai szószéken állok.
1991-ig félállásban (napi 12-14 óra) sajtómunkát - egy havi teológiai szakfolyóirat technikai szerkesztését - végeztem.
1991-92-ben Bielefeldben (BRD) teológiai ösztöndíjas voltam. A házasságfelfogás teológia-történeti alakulásával foglalkoztam Jézustól Lutherig.
1992. Felsőfokú német nyelvvizsga.
1993-94-ben két éven át szociológiai mélyrepülésként gyanánt megélhetési német nyelvtanárként - heti 22 órában (8 osztályból 6-ot) tanítottam - egy helyi szakközépiskolában dolgoztam... négy másik munkahelyem mellett(!), s mellette elkezdtük saját házunk - 180(!) éves - felújítását is. Néhány szakmát - ha nem is szabad akaratból, hanem az élet kényszeréből - eközben "kitanultam". Súlya lett a szónak: házépítés...

1994-től Művelődéstörténetet tanítottam a tatai Eötvös József Gimnáziumban.
1998-tól feleségem egészségügyi "cégecskéjét"- is vezetem. (Ugyanebben esztendőben kérdőjeleztem meg először, mi értelme van a jogi tanulmányaimnak a SZETE-én, akkor még JATE.) Évekkel később - a 8. szemeszter után - végül is abbahagytam... még egy szemeszter kellett volna, de az Isten megtanít minket az elengedésre is...

2000-ben templomtornyot építettünk, s templomot szentelhettünk. S.D.G!
2005-től hittantanárként dolgozom a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumában.
2006. Tavaszától kiléptem a cyber-térbe, s azóta igyekezem a virtuális világ adta-lehetőségeket is az ÚR szolgálatába állítani.

Hivatásbeli kötelezettségemnek és célomnak tartom, hogy Tata és vonzáskörzetének evangélikusait Isten kegyelméből és a Tőle kapott erővel összegyűjtsem. Munkám viszonylag zavartalan hátterét a - JóIstenen kívül - szolgatársamnak (aki egyébként gyülekezetünk okleveles kántora) feleségemnek köszönhetem.

Életem "non plus ultra"-ja, hogy evangélikus lelkész vagyok, és lehetek.

A támogatás lehetőségeiről

Örülünk, hogy kicsiségünk ellenére, méltóképpen képviselhetjük Krisztus tanítását tatai evangélikusként a lutheránusok mintegy százmilliós nagy családjában. Az elmúlt 15 évben nagyrészt önerőből felújítottuk/átépítettük imaházunkat, parókiánkat. Mindez igen komoly anyagi terheket rótt ránk... mely Isten kegyelméből nem megfáradttá, hanem erősebbé tett minket.

Először is arra kérlek: a) Ha ismersz evangélikusokat vonzáskörzetedben, s ők is szeretnék hogy megkapják az információáramlást és a lelkiséget szolgáló újságunkat a "Lutherrózsát", akkor címüket juttasd el hozzám. b) Add tovább honlapunk címét másoknak is, hogy mindenekelőtt érdeklődésükkel, figyelmükkel tüntessenek ki minket. c) Ha tudsz, akkor keress segítő társakat emberbaráti szolgálatunkhoz, s kérd meg őket, ha tehetik, akkor adójuk 1%-ával támogassák Országos Egyházunkat (Kistemplomunkért Alapítványunk sajnos megszűnt!). d) Ha mindezeken túl Isten adakozásra indít Téged vagy másokat, akkor gyülekezetünk pénztárosánál (Dóri) örömmel fogadunk minden segítséget.

A képre kattintva a
rendelkező nyilatkozat kinyomtatható!