|
|
Az ember a házasságnak az isteni rendjét sokszor elviselhetetlennek érzi (Mt 9), de ha alkalmazkodik hozzá, akkor nemcsak elviselhetővé, hanem a földi boldogság forrásává is válik. Mert Isten nagyon jónak alkotta világát, és áldását adta az ember házassági szövetségére. Az egyházi esketés bizonyságtétel a házasságnak erről az isteni rendjéről.
Amikor az egyházi esketés szükségességét hangsúlyozzuk - a polgári házasságkötés mellett -, akkor különbséget teszünk a törvényesen érvényes és az Istennek tetsző házasság között.
Hazai törvényeink szerint a házasság érvényességéhez szükséges az, hogy a felek önként és nyilvánosan, anyakönyvvezető és tanúk előtt kijelentsék házassági szándékukat, és hogy az anyakönyvvezető a törvényes feltételek megléte alapján megkötöttnek nyilvánítsa házasságukat. Egyházunk ezt a törvényes rendet elfogadja, és érvényesnek tekint az állami anyakönyvvezető előtt kötött minden házasságot.
Az úgynevezett tartós élettársi kapcsolatban élőket is arra ösztönzi, hogy viszonyukat rendezzék, és házasságkötéssel törvényesítsék. Az Istennek tetsző házasságnak ezen kívül az is feltétele, hogy a házasfelek elfogadják és kövessék Isten rendjét, amely kölcsönös szeretetet és halálig tartó hűséget követel tőlük.
|
Az egyházi esketés
Nem más, mint kétoldalú bizonyságtétel a házasság isteni rendjéről. Egyrészt az egyház tanúskodik róla szentírási igék olvasásával, igehirdetéssel, és azzal, hogy megkérdezi házasságra lépő tagjait, elfogadják-e maguk számára érvényesnek ezt a rendet? Másrészt a házasságra lépő egyháztagok tesznek bizonyságot a házasság isteni rendjéről azzal, hogy házasságuk ügyét Isten es a gyülekezet elé viszik, és esküvel megerősített válaszukban kijelentik azt a közös elhatározásukat, hogy házasságukat nem a maguk elképzelése vagy a világ szerint, hanem Isten szándéka és Jézus URunk tanítása szerint akarják megélni - halálig tartó hűségben. Ehhez a szándékukhoz kérik a gyülekezet imádkozó segítségét és Isten áldását. A lelkész ezek után köti őket egybe Isten igéjével es áldásával (Mt 9,6) és a gyülekezet ezek után kéri rájuk Isten kegyelmét, Szentlelkét és áldását.
|
 |
|
|
Az esketés tehát nem csak igehirdetési alkalom és a házasság megáldása. Nélkülözhetetlen eleme a házasságra lépők bizonyságtétele arról, hogy házasságukat Isten rendje és tanítása szerint értelmezik, és ezt maguk számára kötelezőnek vallják. Ebből következik annak feltételezése, hogy mindkét fél többé-kevésbé tudatos vagy legalábbis jóhiszemű keresztyén. (Mivel senki szívébe nem láthatunk bele, elfogadjuk, hogy mind a két fél fenntartás nélkül vállalja az egyházi esketést a kérdésekre adandó válaszokkal és a teljes esküvel együtt.)
Enélkül az egyházi esketés nem végezhető el. Ez ellentétben volna lényeges tartalmával..
|
Ez nem jelenti sem a keresztyén, sem a nem keresztyén vagy nem hívő fél megbélyegzését, vagy a velük való testvéri kapcsolat megtagadását, sőt inkább a lelkész lelkipásztori gondozásával, a gyülekezet pedig imádkozó szeretetével veszi körül őket, hogymegvalósuljon rajtuk Istennek az a szándéka, hogy "minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson".
Különböző felekezetű keresztyének esketésének egyházunk részéről nincs akadálya, ha mindkét fél fenntartás nélkül vállalja az esketést a kérdésekkel és a teljes esküvel együtt.
|
 |
|
|
Elváltak esketése
Mivel az egyházi esketés bizonyságtétel a házasság isteni rendjéről, nem magától értődő az elváltak esketése. Jézus a mózesi törvénynek az elválásra vonatkozó rendelkezéseivel szemben egyértelműen nyilatkoztatja ki a házasság felbonthatatlanságát. Az apostoli hagyomány kivételesen elkerülhetetlennek tartja az elválást, de szintén egyértelműen jelenti ki, hogy az újabb házasságkötés ilyen esetben is ellenkezik Isten rendjével. Az egyház ezért mindig törekedett az elvált vagy válni készülő házasfelek összebékítésére, és ellenezte az elváltak újabb házasságkötését, hogy nyitvamaradjon a kibékülés lehetősége.
Ha az elvált egyháztag mégis újabb törvényes házasságot kötött, akkor egyházunk ezt a házasságot is érvényesnek és felbonthatatlannak tekinti, bár vallja, hogy ez az állapot ellenkezik Isten rendjével és Jézus tanításával ugyanakkor mindezt az elvált fél/felek személyes lelkiismereti, hitéleti ügyének tekinti.
|
Ha az elvált egyháztag újabb házasságkötés után jelentkezik egyházi esketésre, a lelkésznek nem az a feladata, hogy a jelentkezőket elválásra bírja, vagy hogy ítélkezzék felettük. Az elváltnak tehát nem azzal kell készülnie újabb házasságára, hogy magát menti, és a felelősséget a másik félre hárítja, hanem azzal, hogy tanul házasságának felbomlásából, felismeri, elismeri és megbánja a maga bűnét, hibáját, és azzal az elszánással tekint előre, hogy Isten segítségével harcol bűnei ellen. Így remélheti, hogy bűnbánaton át új élet lehetősége nyílik előtte új házasságában, amelyen megnyugodhat Isten áldása, mert ő nem veti meg a bűnbánó szívet. Ilyen reménységgel vállalja egyházunk az elváltak esketését, és lelkipásztori szolgálatával mindent megtesz azért, hogy az újabb házasság maradandó és boldog legyen.
Tegyünk-e esküt vagy sem?
Újra és újra felmerül az eskü és ezen belül a házassági eskü teológiai igazolhatóságának kérdése. Az evangélikus egyház hitvallásos álláspontja az, hogy a keresztyén ember hivatalos esküt tehet (ÁH XVI), Jézus nem az eskü, hanem az esküdözés ellen szól, és Istent tiszteljük, ha nevét jó és igaz ügy erősítésére használjuk (Nagy Káté, 2. parancsolat). Az esküt tehát nem lehet elvileg helyteleníteni.
A házassági eskünek két lényeges pontja van. Az egyik ténymegállapítás: a házastársi szeretet megléte. Erre lehet esküt tenni, ha megvan. A másik ígéret: a halálig tartó házassági hűség. Mivel ez az emberi lehetőség (justitia civilis) határain belül van, erre is lehet esküt tenni. (Eltérően a hitben való megállás ígéretétől, amelynek teológiai helyességét a konfirmációi fogadalomnál joggal kérdőjelezték meg. Maga az eskü szó rokon az esedezéssel: lényege szerint Isten segítségül hívása az életre szóló elhatározásunk mellett.) Két nyomós ok van arra, hogy az esküt megtartsuk esketési rendünkben, és az egyházi cselekményt is esketésnek nevezzük: Megszüntetése azt a benyomást keltené - nem minden ok nélkül -, hogy alkalmazkodunk a kor szelleméhez, és nem vesszük komolyan a házasság szentségét.
|
 |
A házassági eskü majdnem kizárólagosan magyar szokás, első nyomai a reformáció korában éppen evangélikus területen mutathatók ki, és ezt ma minden magyarországi egyház gyakorolja. Ebből a történeti és élő közösségből nem lépünk ki.
A házasulandók előzetes jelentkezését egyházunk megkívánja tagjaitól. Ezt a lelkész az adatfelvételen kívül felhasználja arra is, hogy tanítást adjon a házasság isteni rendjéről. Alkalmas kiinduló pont az esketés rendjének ismertetése. A lekciók és az eskü szövege alapján lelkipásztori beszélgetés indulhat a házasságról: arról, hogy mi az Isten szándéka a házassággal.
|
|
