Kedves Olvasóim számára bizonyára hamar kiderül, hogy ezek a rövid istenes írások eltérnek a megszokott hagyományosoktól. Hajnali "netperceseim" ugyanis nem internetes naplótöredékek (blogok) vagy önigazolást kereső teológusfeljegyzések, de nem is klasszikus értelemben vett áhitatok, itt ugyanis a „célcsoport” meglehetősen tág ölelésű: Kenyától Nepálig, Ausztráliától Finnországig sokakat magába foglaló. De sem a földrajzi távolságok, sem pedig felekezeti hovatartozásunk nem jelent akadályt abban, hogy krisztusi szeretettel, s a "mieinkért" érzett felelelősséggel a szívünkben, itt a virtuális világban is megéljük: mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Napi elmélkedésre hívó könyvek ritkán élnek az illusztráció lehetőségével - bevallom, olykor tovább tart egy megfelelő képet találnom, mint megírni a reggeli "mannát" -, pedig olykor egy kép* sokkal többet mond el az igéről, mint annak a magyarázta... Tehát nemcsak a megválasztott forma tudatos, de a nyelvezet is más, új utakat kereső, s egyben klasszikus keresztény értékeket közvetítő és evidenciákat is felelevenítő.Életvezetési -buktatókat, -tanulságokat is felvonultató, mindennapjaink szorongató kérdéseit tisztességgel megfogalmazni kívánó próbálkozásaim nyelvezetében ugyan törekszem az evangélium szakralitását a hétköznapok érthetőségébe plántálni, de azok mégsem klasszikus értelemben vett „szépírások”. Hajnali 35-40-sorosaim nóvumát az internet jellegéből fakadó, „klikkfrissességük” adják – hiszen kora reggel írom őket –, egyházi ünnepnapok kivételével minden munkanap, több mint négy éve.
A segítés szándékából fakadó, számomra is kísérletnek induló kezdeményezésemet lelkes napi Olvasóim – határon innen és túl – visszajelzéseikkel erősítik, építő bírálataikkal pedig folyamatosan támogatják, jobbítják önkéntes netbéli szolgálatomat.
Istenadta minden napunk reggelén, ha rácsodálkozhatunk az Élet felfoghatatlan nagyságára, emberlétünk legkiváltságosabb pillanatait élhetjük át! Ezen csendes percek nemcsak életminőséget munkálnak, de meghatározzák napi ritmusunkat, hozzáállásunkat emberekhez és tárgyakhoz, de még elvégzendő munkánk sikere is nagymértékben függ ettől...
Ezért hívogatok netreírt gondolataimmal Mindenkit, a reménység szerint még sokáig tartó, reggeli közös el-elgondolkodásokra, hogy a virtuális világban is megmutatkozó összetartozásunk rövidke öröme bátorítást adjon nekünk tálentumaink bölcs forgatására azokban a közösségekben, ahová Gondviselő URunk sorsunk által rendelt minket.
Kérem tartsanak velem! S ha úgy érzik, hogy egy-egy gondolat, szó vagy szándékosan többször is nyitva hagyott mondat istenes távlatokba hívogató szünete közelebb vitte Önöket Teremtő URunk Igéjének, a világ, s önmaguk jobb megértéséhez, akkor mondjanak el egy rövid imát Szeretteikért, s minden emberért! Tegyék ezt azzal a hittel, hogy belőle áldás fakad, hiszen az én reménységem is az, hogy fáradozásaink nem hiábavalóak az ÚRban... S.D.G!

Nagyon sok minden, ami gyülekezetünkben történik - sokaknak magától értődő...
Nagy-nagy köszönet érte minden Segítőnek!